Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

A Krisztus előtti kor

A KRISZTUS ELŐTTI KOR kéz írása. Nyomban fölkeresi a fogadóst, megtéríti min­den kiadását és még meg is jutalmazza jóságáért.» Pithagorasz jelképies mondásai mélyértelmü gon­dolatok. Rejtett példabeszédeknek is mondhatnék őket. íme néhány példa belőlük: «Ne egyél olyan halat, amelyiknek fekete a farka.» (Értsd : Ne járj sötét jellemű emberek közé.) «Ne piszkáld karddal a tüzet.» (Vagyis : Ne ingereljük azokat, akik úgyis föl vannak izgatva ellenünk.) «Vess mályvát, de ne egyél.» (Bocsáss meg mindent másoknak, de magadnak semmit.) Manapság, a nők egyenjogúsítását hirdető eszmék korában, érdekes föl jegyeznünk, hogy Pithagorasz volt az első a görög bölcsek között, aki hangsúlyozta a nők jelentőségét és aki a nyilvános előadásokra bocsátotta őket. Pithagorasz idejében sok nő foglalkozott bölcse­lettel. Ezek között volt Pithagorasz felesége. Az ő be­folyása alighanem hozzájárult az új mozgalom megerősö­déséhez. Látjuk tehát, hogy a nők jogának «modern» problémája harmadfélezer esztendős. Pithagorasz nyilván kitűnő tanítómester volt. Meg állapítható, hogy tanítványai öt esztendőt tartoztak mellette tölteni s ezalatt az idő alatt «pusztán csak hallgatták mesterüket, a nélkül, hogy bármi kérdéssel vagy kétséggel szabad lett volna előhozakodniok». Téves némely írónak az a föltevése, hogy ez az öt év merő rabságot jelentett. Ez a felfogás onnan eredhet, hogy a fordítók félreértették a görög szöveget. Nyilván­való azonban, hogy az ötévi hallgatás idején állandó oktatásban részesültek. Azokról a tanítványokról, akik 13

Next

/
Thumbnails
Contents