Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
A Krisztus előtti kor
A TUDOMÁNY HŐSEI nek kivételesen két évre vonták össze tanulmányi idejét, azt tartották, hogy «bevezették őket a tudományokba». A testvériség érzelmét a pithagoraszi eszmék hívei közt nyomatékosabbá tette az, hogy közös volt a pénzük. Akármekkora vagyona volt is egyikük vagy másikkuknak, egyesítették és egyenlően osztozkodtak. A közös pénztár kezelésére gazdákat választottak maguk közül. Úgylátszik jó gazdák voltak ezek, jó üzleti érzékű emberek, mert ha valamelyik tag vissza kívánt vonulni, többet kapott vissza, mint amennyit elhelyezett. Aki azért vonult vissza, mert közönbössé vált, nem érdekelték a pithagoraszi eszmék, sírkövet állítottak «emlékének.». Halottnak tekintették, mert hiszen nem kívánkozott többé a bölcseség után. A tanítványok zenével kezdték a napot. Pithagorasz szilárdan hitt a zene kedvező befolyásában. Zene után Pithagorasz valami szép helyen sétálgatott tanítványaival. Azután a templomba vonultak el pihenőre. A templomból jövet testgyakorlás következett, majd ebéd : mézes kenyér. Ebéd után az embereket szemlélgették egy kicsit, aztán előadásokat hallgattak. Esti étkezésük ismét nagyon egyszerű volt. így telt a napjuk. Egyik régebbi életrajzírója azt állítja, hogy Pithagorasz hitt benne, hogy «a levegő tele van afféle szellemekkel, amelyeket démonoknak és hősöknek nevezett s hogy ezeket a legfőbb istenség szolgáinak tekintette ; ezeket a szellemeket vagy géniuszokat küldötte az Isten az emberekhez, sőt az állatokhoz is, és ezek okozzák az álmokat, betegségeket és az egészséget». Aligha következtethetünk ebből arra, hogy ez az első tapogatódzó megsejtése a mikrobák modern föl14
