Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Világítás magyar módra

tein, sőt Japánban is. Ezt bizonyítja az a fej alakú agyag foklatartó, amelynek a szájában tartották az égő faszilánkot.

Alkalmi tartószerepe volt a tűzhelyek tűzikutyájának is; rendszerint ennek támasztották a foklát, különösen a Felvidéken. A foklatartók elterjedése nem járt együtt szükségszerűen a fokla használatával. A foklatartó használata Magyarországon nem volt általános, csak két területre

jellemző: Dél-Dunántúlra (Vas, Zala, Somogy déli része) és Észak-Magyarországra (Felvidék, palócvidék).

A magyarországi foklatartók három csoportba sorolhatók:

Az asztali (rövid szárú) talpas foklatartó eredetileg fából készült, rendszerint asztalon, kemencén, lócán világított, de mozgatható volt. Általában valamilyen fatönk talapzathoz ékelt, drót vagy fémfogós eszköz. A fokla felerősítésének módja szerint volt szorítós és rugós szerkezetű foklatartó. A szorítós foklatartóban fa csiptető között ég a fokla, a vasrugós változatban a fatalpon levő meggörbített vascsiptetős vagy ollós szerkezet tartja az égő fahusángot. A szorítós foklatartó Nyugat-Magyarországon, Sáros, Trencsén, Bars megye területén használták, a vasrugósat - amelyet kovács készített - főleg a Felvidéken, az ollós szerkezetű Turócz és Trencsén megyében található.

Állványos (hosszú szárú) foklatartó kezdetben fatalpon vagy háromágú fagallyon állt, a hosszú szár végén foklavassal. A fokiavasnak, amellyel a fenyőlécet, husángot, foklafát erősítették fel, Felvidéken makkos, Dunántúlon köpüs változata ismert.

Fejlettebb a gangos szerkezetű foklatartó, amely már mozgatható is. A kereszt alakú talpazaton vagy sima talpon függőleges léc állt, amelynek alsó és felső végébe drótot vagy vastag madzagot, kengyelt erősítettek be. Ehhez simult egy hasonló léc, amelynek tetején volt a foklatartó vas. A lécnek azon az oldalán, amely nem simult a talpazati állványrészhez, fogak voltak, ezek segítségével a mozgatható fogasléc különböző helyzetekbe állítható, a drót ill. madzag segítségével. Elterjedési területük Bars és Vas megye, általában a Felvidék.

E csoport legfejlettebb változata a keretes foklatartó, amely ugyancsak mozgat-Állványos és keretes foklatartók (Márkus Mihály: A magyar népi világítás)

53