Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
Megvédjük a lángot Gyertyakoppantók: kovácsmunka és műlakatos munka (A szerző gyűjteményéből) nogram látható, esetleg kézimunka díszítette (4. ábra). Gazdag, tehetős polgároknál vagy főúri házakban volt használatos. A nagytétényi Kastélymúzeum őrzi azt a 17. századbeli porcelán gyertyatartóra szerelt fémkeretes gyertyaellenzőt, amelyen selyemszalagok árnyékoltak, és azt, amelynek árnyékoló fémlapján a tulajdonos címere látható. A legyezőt a hölgyek nemcsak a hőség csökkentésére használták, hanem a gyertyák olykor sűrű füstjének eloszlatására is. II. Katalin cárnő tiszteletére a főurak és hercegek a palotáikban nagy bálokat rendeztek. Az egykori írások szerint a palota báltermében több ezer viaszgyertya égett kristályüveg csillárokon és sok száz olajlámpa. Lángjuktól olyan hőség és füst keletkezett, hogy a hölgyek legyezőjét a mai szóhasználattal „védőeszköz”-nek nevezhetnénk. A 18. sz. végén I. Pál várkastélyában a sok ezer gyertya lángja olyan füstöt okozott, hogy a résztvevők alig ismerték fel egymást, és ennek eloszlatásában szintén a hölgyek legyezője segített. így lett a szerelem jelbeszédének cifra eszközéből a fényforrások okozta füst eloszlatásának hasznos „szerszáma”. A kézben hordott, szabadon libegő láng - fokla, fáklya, gyertya fénye - az időjárás viszontagságai ellen védelemre szorult. A középkori lámpás már óvja a lángot a széltől, esőtől. Számtalan formája alakult ki, a szobai használatra és a szabadban való használatra egyaránt. Ősi formája a gyertyatartó, ill. a mécstartó egyik fajtájából alakult ki, amelyben a szabad lánggal égő fényforrást falécekből készült rács vette körül a tűzveszély elkerülésére. Fejlettebb fa-, bőr- és fémvázas lámpa található Angliában még Shakespeare korában is, de fellelhetők a nyomai a tanyavilág istállóiban, fészerében stb. A középkori lámpások az ókori görög, római lámpásokból fejlődtek ki. A középkori lámpásokat ennek megfelelően négyszögletes - ritkábban hengeres - fa- vagy fémvázra feszített, ill. beleillesztett szaru- vagy máriaüveg (csillám-) lemez alkotta. Tetejükön karika volt szíj vagy lánc átfűzésére. Üveget csak később, a Karolingok korában említenek (i. sz. 700). Hányféle lámpás volt? Ebben az időben négyféle lámpást különböztethetünk meg:- egyszerű, lyuggatott vagy áttört házú fémlámpás;- szarulemezzel vagy csillámmal borított kemény (fa, fém stb.) vázú ún. szaruablakos lámpás;- papírral, textillel, selyemvászonnal fedett lámpás;- üvegezett falú lámpás. A lyuggatott vagy áttört falú fémlámpás vaslemezből, esetleg bronzlemezből készült. Teste hengeres, kúpos tetővel, karika fogantyúval, benne gyertya égett. Bár gyenge fényt adott, tartóssága miatt Európa-szerte elterjedt, használták Angliában, 36
