Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
Vékonygyertyás pecsételő gyertyatartó, ún. Taper Jack (Zsámbéki Lámpamúzeum anyaga) Összecsukható gyertyatartó és gyertyatartóvá alakítható doboz utazók részére (The Rushlight Club: Early Lighting) Empire kandeláber a 19. századból (D. Pillitz—G. Schmidt) részt vettek, mint pl. Raffaello és Michelangelo, akiknek nevéhez gyönyörű gyertyatartók művészi kidolgozása fűződik, általában egyházi célra. A közlekedés hőskorában az utasok e célra kialakított tartóban vittek magukkal gyertyát. Ez lehetett összecsukható lapos fémtok, amelyet kinyitva a belehelyezett gyertyát rögzítette, vagy olyan doboz, amely gyertyatartóvá alakítható. A gyertyakoppantó elsősorban a faggyúgyertyához kellett, mert a faggyűgyertya bele nem égett el olyan egyenletesen, mint a mai gyertyáké. A leégett kanóc lekonyult, sercegett, olvasztotta és lefolyatta a faggyút a gyertya oldalán. Ezt a kormos, zsiradékos hamut az űn. tatart távolították el a gyertyakoppantóval, mert ujjal lecsípni, ledobni illetlenség. Innen ered régies neve, a hamvvevő (g’ert’a hamma vövő) (Comenius). A gyertyakoppantó - amelyet lakatosok készítettek - leginkább ollóra hasonlított, a végén hegyes volt a leesett bél felpiszkálására. Az ollóval a felesleges béldarabokat vágták le. Egyik szárán kis lappantyú (tartály vagy köpű) volt, ebbe esett bele a levágott tatar. Falun napközben a vakablakban vagy a mestergerendán tartották. Később művészi kivitelben készítették vaslemezből, olykor ezüstözve. A díszes és szépen megmunkált koppantók némelyikén az olló három pontján kis gömb végződésű talp volt, hogy ne piszkítsa be alatta a térítőt vagy bútort. Amikor a 19. sz. első felében Milly feltalálta a róla elnevezett sztearin gyertyát — amelynek a kanóca maradéktalanul elégett - használatuk feleslegessé vált. A gyertyaellenző (árnyéktartó) nem terjedt el széles körben, mert a gyertya fénye egyáltalán nem erős. Néhány esetben azonban (pl. virrasztók a betegek mellett) indokoltan használták. A gyertyaellenző vagy a gyertyatartóra volt erősítve, vagy előtte talpon, keretben állt, s tetszés szerinti helyzetben lehetett rögzíteni. Alakja igen változatos: négyszögletes, kör alakú, címerforma, legyező alakú fa- vagy fémkeret, amelyben szövet - simán vagy üveggyönggyel szőve -, gobelin, selyem, átlátszó marhabéi hólyag (zsíros lantorna) vagy más anyag volt. Ezeken rajz, minta, jelenet, címerkép vagy mo-35
