Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Bevezetés

Vékonygyertyás pecsételő gyertyatartó, ún. Taper Jack (Zsámbéki Lámpamúzeum anyaga) Összecsukható gyertyatartó és gyertyatartóvá alakítható doboz utazók részére (The Rushlight Club: Early Lighting) Empire kandeláber a 19. századból (D. Pillitz—G. Schmidt) részt vettek, mint pl. Raffaello és Miche­langelo, akiknek nevéhez gyönyörű gyer­tyatartók művészi kidolgozása fűződik, ál­talában egyházi célra. A közlekedés hőskorában az utasok e célra kialakított tartóban vittek magukkal gyertyát. Ez lehetett összecsukható lapos fémtok, amelyet kinyitva a belehelyezett gyertyát rögzítette, vagy olyan doboz, amely gyertyatartóvá alakítható. A gyertyakoppantó elsősorban a faggyú­­gyertyához kellett, mert a faggyűgyertya bele nem égett el olyan egyenletesen, mint a mai gyertyáké. A leégett kanóc leko­nyult, sercegett, olvasztotta és lefolyatta a faggyút a gyertya oldalán. Ezt a kormos, zsiradékos hamut az űn. tatart távolították el a gyertyakoppantóval, mert ujjal lecsíp­ni, ledobni illetlenség. Innen ered régies neve, a hamvvevő (g’ert’a hamma vövő) (Comenius). A gyertyakoppantó - amelyet lakatosok készítettek - leginkább ollóra hasonlí­tott, a végén hegyes volt a leesett bél fel­­piszkálására. Az ollóval a felesleges bélda­rabokat vágták le. Egyik szárán kis lappan­tyú (tartály vagy köpű) volt, ebbe esett bele a levágott tatar. Falun napközben a vakab­lakban vagy a mestergerendán tartották. Később művészi kivitelben készítették vaslemezből, olykor ezüstözve. A díszes és szépen megmunkált koppantók némelyi­kén az olló három pontján kis gömb végző­désű talp volt, hogy ne piszkítsa be alatta a térítőt vagy bútort. Amikor a 19. sz. első felében Milly fel­találta a róla elnevezett sztearin gyertyát — amelynek a kanóca maradéktalanul el­égett - használatuk feleslegessé vált. A gyertyaellenző (árnyéktartó) nem ter­jedt el széles körben, mert a gyertya fénye egyáltalán nem erős. Néhány esetben azonban (pl. virrasztók a betegek mellett) indokoltan használták. A gyertyaellenző vagy a gyertyatartóra volt erősítve, vagy előtte talpon, keretben állt, s tetszés szerinti helyzetben lehetett rögzíteni. Alakja igen változatos: négy­­szögletes, kör alakú, címerforma, legyező alakú fa- vagy fémkeret, amelyben szövet - simán vagy üveggyönggyel szőve -, gobe­lin, selyem, átlátszó marhabéi hólyag (zsíros lantorna) vagy más anyag volt. Eze­ken rajz, minta, jelenet, címerkép vagy mo-35

Next

/
Thumbnails
Contents