Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
aki először pattintott szikrát, és a költővel együtt mondjuk: „Áldassék: a Tűz csiholója . . Négy földrész lámpásai (i. e. 10 000-től i. sz. 5. századig) Az ókor világítóeszközei: a tűz, a fokla, a fáklya, majd később a mécs, ill. a lámpás. A fazekas- és a kovácsműhelyek rabszolgái már a réz- és a bronzkorszakban is sokféle mécset készítettek. Ezek kezdetben egyszerű edények, később kagyló, csésze, ill. csészealj alakúak voltak, egyre díszesebb megmunkálással. Az első időkben edény gyanánt állati eredetű formákat használtak. Európában sokhelyütt a birka koponyáját használták mécsnek, és faggyút égettek benne. Venezuelában az éjszakai madarak kis fiókáit, a guacharokat használták világítóeszközül; testüket kifőzték és a belőlük nyert olajjal világítottak. Columbiában a tengeri halak olajával világítottak, a régi leszerelt bárkák faszilánkjait használták kanócnak. A japán szigetek lakói a tengeri sünt használták mécsnek. Az állatot a tengeri halak olajával töltötték fel, és kanóccal felszerelve égették. Új-Zélandon lazaccal világítottak, faháncs belét használva kanócként. A Földközi-tenger mellékén kagylót használtak mécsedény gyanánt. Később a kagyló alakot cserépből, vasból, rézből mesterségesen formázták. Az álló- és fésűscsiga alakját lámpásokkal is utánozták, de készültek más fajták is. Az úszóbeles nyitott lámpásokban fagygyút vagy más szilárd zsiradékot égettek. A zárt, csőrös csésze alakú lámpásokban olaj égett; és a kanóc fel vagy lefelé álló csőrszerű kis nyúlványból állt ki. A Közel-Kelet ókori mécsei Egyiptom (i. e. 5. évezredtől). A Nílus menti Egyiptomban széles körben elterjedtek a csiga alakú lámpások, mint a kőlámpások utódai. Nagy többségük cserépből készült, gyakran piros, zöld színben, de nem volt ritka a szépen kimunkált fém-, vagy alabástrommécs sem. Akadtak csészealj alakú lámpások is, finoman csiszolva, oldalt a már említett síppal, némelyik fényezett kivitelben; egyesek lábazattal, nyitott felsőrésszel, oldalt füllel. Ezekben rendszerint faggyú égett. A zárt csészealj alakú lámpások tetején volt az olajbetöltő nyílás, így égés közben is fel lehetett tölteni őket. A csészéből vastag csőr állt ki a kanóc számára. Gyakoriak a kagyló alakú lámpások is. A koptok (Egyiptom hamita jellegű keresztény népe) díszes kivitelű kancsókat, hajó alakú bronzmécseket használtak, amelyeket levél- vagy állatmotívumok díszítettek. Találtak függesztett bronzkandelábereket is az i. e. 5. századból tizenhat csőrrel. Mezopotámia (Asszíria i. e. 3. évezredtől, Arábia, Babilónia i. e. 4. évezred). Mezopotámiában tengerikagylóból készítettek lámpást, de csináltak fényezett kagyló, csiga és csészealj alakú cserépmécseket is. 23 Kagylólámpa a történet előtti időkből (The Rushlight Club: Early Lighting)
