Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
II III IV V Szurkoskosár (festmény részlet) (A. van Dyck: Krisztus elfogatása) Görög fáklyás jeladás, híradás vázlata és betűtáblája (Vajda Endre: A hírközlés krónikájából) Fáklyával a kezükben járták a legények a szövétnektáncot, és a fáklya világított az udvari táncmulatságokon is. A fáklya rokona a — foklánál már említett - tűzikosár (szurkoskosár, falót, pechkorb). E fémkosárban rövid, száraz, apró fákat égettek, olykor szurokkal keverve. Ezt az árbocra is erősíthető világítóeszközt szívesen használták Arábia, Szíria, Egyiptom, Perzsia területén. Az araboknál még i. sz. 183-ban is fellelhető. A középkorban homokkőből készített kagylót is használtak tűzikosárként. A fokla, a fáklya, a tűzikosár már a korai bronzkorban (i. e. 2000-ben) használatos. Póznára tűzve sokszor figyelmeztette a hajósokat a veszélyes zátonyokra, szirtekre. Perzsiában és Görögországban Polibiosz (i. e. 250-113) idejében fáklyás állomásokon át továbbították nagy távolságra a híreket. (Az állomás neve latinul: Sublatis ignibus signum; görögül: pürszevein). Az állomásokon két embermagasságú fal mögött álltak a fáklyás jeladók. A kezdést két fáklyjával adták meg, amelyet a felvevő állomás két fáklyával igazolt vissza. Ezután következett a híranyag betű szerinti továbbítása, amelynek betűit a közösen használt 5x5 kockába jelölt ábécétáblázat szerint alkalmazták. Az állomás bal oldali fala a táblázat sorát; a jobb oldali fala a betűk sorszámát adta meg a fal lyukaiba dugott fáklyák számával. Például ha a görög ábécé gamma betűjét adták, a bal oldali falon egy fáklyát, a jobb oldali falon három fáklyját dugtak ki: az egy fáklya az első sorát, a három fáklya a sorban levő betű harmadik helyét jelezte. Az így ,,leadott'’ betűk összeolvasva adták a híranyag szövegét. A leadott híranyag végét a fáklyák forgatásával jelezték; az adás jeleit kétcsövű diopterrel olvasták le az állomásokon. Eleven lámpások. A világító rovarokat ősidők óta használja lámpásnak az egyszerű nép. A fénybogarak (nitidulidae) a luminoforok - foszforeszkáló világító alapanyagok (bárium, stroncium, kalcium-szulfid) - segítségével hősugárzás nélkül ún. hidegfényt bocsátanak ki. Ilyen pl. a repcefényboglárka és a szentjánosbogár. Világító foltjuk a potrohúkon van, és világítószervük elpusztulásuk után is fénylik (2. ábra). Lárvájuk és petéjük is világít. 19
