Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Munka és világítás

Gyertyaöntő és mézeskalácsos címere

Kassai szappanos céh behívótáblája 1784-ből

(Nagybakói Péter: Magyarországi céhbehívó táblák)

szerszám acél, kova, tapló együttes jelölése.)

A kocsmák, csárdák cégére: 1870-ben rúdon lógatott borosüveg forgácsszalagokkal körülvéve. A cégér forgácsa, amelyet bojtként összekötve lógattak ki - a néphittel ellentétben - nem a szűzlányok koporsójából gyalult forgácsból való, hanem göcs nélküli sima luc vagy vörösfenyő gyalult forgácsa volt. A cégérrel jelölt kocsmákban levő ,,huncut széplányok”-at nevezték cégéres K. . ,-nak, vagy forgács К . . ,-nak.

Különös a szappanfőzők ,,Szent Márk”,

ill.,,Szent Márk oroszlánja” cégér története. Ez eredetileg Velence jelvénye, mivel azonban - Haas Mihály lelkész levele szerint (1852) - Velencében találták fel a szappant, és régen a szappanfőzők engedélyt kaptak a cégér használatára. Minthogy pedig szappanfőzők egyúttal iparszerűen gyertyát is öntöttek, így e cégér a gyertyaöntést is jelentette. Hasonlóképpen a mészárosok és mézeskalácsosok cégére az ökörfej, ill. a mézesbáb jelzi a párhuzamos tevékenységet, a gyertyakészítést.

Céhbehívó tábla. A céhek életét részletes előírások szabályozták. Az egy évre választott céhmesternek joga volt többféle okból összehívni a céh tagjait (rendes gyűlés, kántorgyűlés, havi gyűlés, választás, temetés stb.). Rendszerint a legifjabb ún. szolgáló mester a céhbehívó tábláival igazolva teszi közzé a hirdetményt (akárcsak a királyi hírnök a király gyűrűjével). A nyeles vagy karikával felszerelt fa- vagy fémtáblát rendszerint a céh címere vagy mesterségének jelképe díszítette, ezért „beszélő címer”-nek is hívták. így pl. az ökörfej, a bárd, a tagló a mészárosok és szappanfőzők jelképe volt, akik faggyúval dolgoztak. Minthogy ebből készült a gyertya is, a gyertyakészítők is ezeket a jelképeket használták.

A kassai szappanfőzők céhbehívó tábláján köteg faggyúgyertyás címerpajzs látható (1 784).

A debreceni szappanfőzők céhbehívó tábláján lúgmérő kanál és köteg faggyúgyertya látható (57. ábra).

Lámpa a címerekben. A címerek gyakran kapcsolatban állnak a cégérekkel, hiszen nemegyszer a mester címere szerepelt cégérként.

Világítással kapcsolatos címerképek:

A tűz a világosság, világítás jelképe.

A fáklya a szellemi tudás, a tűzoltás, az öröm, a barátság fogalmához kötődik (pl. V. Henrik címere égő fáklya). A lefelé fordított fáklya halált, sötétséget, félelmet jelent (a mitológiában Thanatos álomisten testvérét, a halál megszemélyesítőjét is így ábrázolják).

A lámpás a világosság, a világítás, a fény hordozója.

A gyertya, gyertyatartó: régi idők fénye, világa, világosság.

Némely világítóeszköz családnévként is szerepel, pl. 1520-ban a Candela család címerlevelén említik a faggyúgyertyát. A 15. században az irodalomban is megtalálható a Faggyas, Faggyútörő családok neve.

176