Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
A szellem világa
jaitól a mai temető mécs, gyertya és sírlámpájáig. Ugyanitt a kő kultusza is megtalálható. A fény az örök életet, a kő az állandóságot jelképezi, mint azt a 12. században Burgundia melletti Bencés kolostornál levő kőlámpásról P. Venerabilis Szlunyi apát írja. A 10. és 11. században Odilo apát utasítása alapján először Franciaországban, a Ciszter és Bencés kolostorok temetőiben terjedtek el a kőlámpások, de később megtalálhatók Lengyelország, a mai Jugoszlávia, Ausztria és Magyarország területén is, főleg a nagy pestisjárványok tömegsírjai fölött. A Magyarországon a legrégebbi a Sopron—Balt közötti műüt menti magaslaton álló, három oldalán nyitott kőlámpás (ün. pihenőkereszt), amelynek kis gótikus üregében az utazók védőszentje, Szent Kristóf áll. A lámpást azon a helyen emelték, ahol a monda szerint a rómaiak kivégzésre vitték szent Quirint, Siscia püspökét, és a város népe étellel, itallal várta, amikor megpihent. Hasábos talapzaton emelkedő féloszlopokkal tagolt négyszögletes törzse román kori három, magas köríves nyílású tabernákulumot tart, amelynek tetején négyoldalú kősisak van (a 13. században készült). A Bécsi út és Bástya utca találkozásánál áll Sopronban a Fehér (Máriazelli) Kereszt. A gótikus stílusú kereszt a nevét szürkésfehér színéről kapta, jelzője onnan ered, hogy a máriazelli búcsújáróhelyre igyekvők gyülekezési helyén emelték 1674-ben. Magas talapzaton áll a szögletes nyílású tabernákulum, benne feszület, Máriával és Szent Jánossal. Teteje magas kősisak, kereszt végződéssel. A Bécsi út és a Szélmalom utca betorkollásánál Sopron kis terén áll a középkori gótikus Lénárdkereszt, amely régen a városkapu egyik falánál állt a 15. században. Szögletes tabernákuluma magas pilléren van Szent Lénárd régi szobrával. A tabernákulum felett kősisak emelkedik négy fiatoronnyal és kereszttel, neogótikus stílusban. A soproni Liszt Ferenc városi múzeum kertjében áll a Pékkereszt, amelyet egy 1484-ben meggyilkolt pék emlékére emeltek. A gótikus díszítésű pilléren négyoldalas kis tabernákulum áll, kősisakkal fedve. E kőlámpásokon fellelhető az osztrák (bécsi) kőfaragók hatása. A rokon stílusban készített külföldiektől eltérnek, nem annyira díszesek, és inkább zömökek, mint karcsúak. A 16-17. századtól a kőlámpások helyett inkább kisméretű kő-, tégla-, faoszlopokat, alacsony építményeket helyeztek el a szakadékok, útelágazások, kanyarok mentén. Felül a fülkében kisméretű szobrot vagy képet tettek a szerencsétlenségtől 152
