Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fényűző fények
A rivalda átmenet a nézőtér és a színpad között, a nézőtértől a zenekari árok választja el. Az árok felett az egyenes - olykor kagyló alakú - rivalda a színpad folytatása, amelyet középen a súgólyuk fedett karéja oszt két részre. Neve a német ráma, rámpa szóból ered, a Joseph Furtenbach által irányított ulmi iskolaszínházban alkalmazták először. A rivalda világítását - a csatornákat, az ún. lábvilágítást —az első időkben, de még a 18. században is, gyertyák adják. Ez igen tűzveszélyes volt, s nemegyszer a színésznők bő szoknyája is tüzet fogott. A színészek vagy az első sorok nézői kezelték. Jóval egyszerűbb volt az olajlámpák kezelése, amit szünet alatt el is lehetett végezni. Az olajlámpa kevésbé tűzveszélyes, fénye kedvezőbb, mert fényvetővel (ún. reverberrel) szerelték fel, amelynek fényezett vagy fehérre festett belseje a fényt a színpadra vetítette, míg a nézők felé látszó hátulja fekete volt. Az olajjal, majd petróleummal égő lámpák egyenként vagy sorosan helyezkedtek el, a soros lámpák fényvetője egyetlen hosszú, a lámpasor fölé hajlított bádoglemez volt. A lámpákat üvegcilinderrel szerelték fel és a bél magasságát csavarszerkezet szabályozta. A rivaldavilágítás fejlettebb formája a kazettás fénycsatorna rendszer, ahol a fényforrások elé átlátszó — vagy szükség szerinti színes — üveg-, műanyag vagy celofánlap kerül. Használtak függőleges világítócsatornákat is, így a színész és a díszlet alulról és oldalról is kapott fényt. Kazettás fénycsatorna rendszer (.Alfred von Engel: Bühnen-Beleuchtung) Színházi szuffitavilágítás (Alfred von Engel: Bühnen-Beleuchtung) Színházi állványos derítő (.Alfred von Engel: Bühnen-Beleuchtung) Állványos színházi reflektor (Alfred von Engel: Bühnen-Beleuchtung) A háttérnek, a színpad hátsó részének - különösen a félkör alakú háttér használata óta — felvonuláson és a díszlettároláson kívül más fontos feladata is van. Világítása hosszú fejlődésen ment keresztül. Fortuny de Madrazi Mario 1871-ben, Linnenbach 1876-ban talált megoldást a félkörháttér vetítésére. A 19. sz. elejétől Bunsen lámpái, majd 1881 -tői Edison izzói világították meg a színpadot. ívfény helyett a párizsi Operaházat 1881-ben villamos izzókkal világítják meg Edison és a magyar Fodor István munkája nyomán. 1881-ben a párizsi Savoy színház már teljesen villamos világításé; e világítással volt először megoldható a nézőtér fokozatos elsötétítése és felvilágosítása. A villamos izzófény a nézőtereket is forradalmasította, 1908-ban a berlini Schauschpielerhausban a nézőtér három emeletre oszlik, és az akusztika miatt a facirádás kupolákban helyezték el a villanykörtéket. 134
