Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
Régi korok, régi fények Barátunk és ellenségünk a tűz A tűz az emberiség átka és jótevője; fényével világít, lángjával melegít, de éget és hamvaszt, pusztít és öl. A barlanglakó ősember életében létfontosságú esemény volt a tűz felfedezése. Először ezt használta világításra is, s ezért - bár a tűz természeti jelenség - mégis az emberiség legősibb világítóeszközének tekinthető, és a későbbi világítóeszközök is az égésen alapulnak. A tüzet ősünk a viharok villámai vagy a tűzhányók izzó anyaga által felgyújtott száraz avar égéséből ismerte meg. Kezdetben csak futásra késztette, s hosszú idő kellett, amíg ráébredt, milyen lehetőségek rejlenek a félelmetes tűzben. Lassan kitapasztalta, hogy a szélben a tűz jobban ég, hogy a fa tüzet fog, a kő nem, s a barlangban égő lángot az eső nem oltja el. Ezért kiragadta a nagy tüzek egy üszkét, magával vitte és felélesztette. Mindig táplálta, nem hagyta kialudni, nagyon vigyázott rá. Emberré válásunk egyik legnagyobb eseménye a tűz használata volt. Peking határában, a kínai majomember (sinantropus) barlangjában 7 m vastag hamuréteget találtak, élesztett tűz maradványát. E hamuréteg első megbízható leletünk a tűz felhasználásáról, amelynek kezdetét a tudósok mintegy 600 000 évvel ezelőttre teszik. A tűz ősidők óta többféle alapfeladatot lát el:- Az ember nyers ételét ezen süti, főzi.- Az állati bőrökön kívül a tűz ad meleget zord időben.- Egyetlen világítóeszköz volt évezredeken át.- Napnyugta után a tűz oszlatta el a félelmetes sötétséget, és az embernek fegyvere lett a vadállatok ellen.- Az ércekből tűzzel lehet kiolvasztani a fémet (vasat, bronzot stb.), amely aztán a technika eszközévé vált. Mindezeken kívül a tűz hírt ad, veszélyt jelez, irányt mutat stb. A székelyek az ún. lármafa tüzével adtak jelt. A dombon, magaslaton felállított szalmacsóvákkal körültekert törzsű fa tetején szalmacsomót tűztek ki. A veszélyt észlelő őr meggyújtotta a lármafa alján az összefüggő szalmaköteget, a láng felszaladt a törzsön, s nappal füstjével, éjjel fényével figyelmeztetett a veszélyre. A hegyi falvak lakói télvíz idején az élelmet kereső hegyi farkasok ellen nagy védőtüzeket gyújtottak, és ezekben vastag durungokat izzítottak. Kezükben lobogó fáklyákat tartva várták a falkában támadó ordasokat, és ,,karóra bátya!” kiáltással védték a félelemtől összebújt nyájat. A tűzzel kapcsolatos népszokások. Magyarországon a leánykérők a szenesházban szétpiszkálják a tüzet, és ha a háziak elfogadják a legényt, akkor a tüzet összekotorják. A Jászságban az új házban háromszor illik megdörgölnie a kemencét. Háromszék megyében, ha az ara más fa-13
