Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Út és a fény

Víz alatti petróleum búvárlámpa (Palkó Attila: Győz a világosság) Búvársisakra erősített izzólámpa (Palkó Attila: Győz a világosság)

Világító állatok. Ha a víz alatti fényekről beszélünk, nem hagyhatjuk említés nélkül a tenger sötét mélyén világító állatokat. Fényüket háromféle mirigy anyaga adja, amely tizenötször erősebb, mint az izzólámpa fénye. E tengeri állatok közül sok nem a saját energiáját alakítja fénnyé, hanem erre baktériumokat használ. Ezek a bőrük alatt, az uszonyaikon, a hasukon (észak-amerikai halak), másoknak a karjaikon (tengeri csillag), ismét másoknak a csápjaikon (garnela) világítanak.

A tintahalnak van egy mélytengeri világító fajtája is, amely - szemben a tenger felszínéhez közelebb úszó rokonaival - nem sötét anyagot lövell az üldözője megtévesztésére, hanem bőrében kis mélyedés van a fénybaktériumok számára. Veszély esetén kis izommozdulattal könnyedén kilöki a fénybaktériumokat, amelyek a vízbe hullanak, és fényükkel elkápráztatják üldözőiket. Ilyen pl. a vöröstestű, mélytengeri tintahal.

Más tintahal a mirigyeiben fénylő folyadékot tart az üldözői elkápráztatására.