Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Út és a fény

fárosz váltakozva erősödő és halványodó lila fénye jelezte az irányt.

A Hoche Weg toronyhoz vezető hídbejáró karcsú árbocain - mint a vasútnál - jelzőkarok voltak; alattuk két kerék iránymutatókkal és két óriási fémbetűvel: a H jelű irányjelző a Helgoland sziget felé vezető utat, а В Borkum-Riff felé adta meg az időjárási viszonyok szerinti kedvező útirányt.

A múlt század világítótornyai galériáján hatalmas tükrökkel felszerelt olajlámpák világítottak. A fényszórót működtető óraművet a toronyőr naponta felhúzta. Ez a szerkezet egyrészt körbeforgatta a fényforrást, másrészt szabályozta a fényfelvillanás ütemét. Kisebb kikötőkben távoli

szigeteken ma is működik hasonló berendezés.

A fejlődés további útja az ívfény, ill. az izzólámpa, amelyet világítótoronyban a 19. sz. második felétől használnak (New Yorkban 1862 Dél Foreland 1872).

A hajózás és jeladás fejlődése következtében a nemzetközi szemafor, morze, kódrendszerek elterjedése óta a világítótornyok szabályos fényjelek állandó adásával vigyázzák a tengeri hajózás biztonságát. Minden világítótoronynak saját fényjelzése van, amelyet a „List of Light and Fog- Signals” tartalmaz. Már az első világháborúban szerepeltek olyan világítótornyok, amelyeknek fénye akár 200 km-re is látha-Világítótorony keresztmetszete, Roter Sand (Brustat-Naval: Licht über der Meer)

Világítótorony bejárati jelzője, Hocher Weg (Brustat-Naval: Licht über der Meer)

123