Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Út és a fény
tó, a maiak közül a Le Havre-i majdnem Angliáig világít. A láthatóság függ a fény színétől is. A vörös 1/3, a zöld 1/5, a sárga 1/6, a kék 1/7 távolságra látszik el, mint a fehér. A világítótornyokban a 20. sz. első felétől többféle jelzőrendszert alkalmaznak: álló fényű, forgó fényű, felvillanó fényű, viliódzó rendszert. Álló fényű a már említett Rote Sand, állandóan világító, de forgó fényű a holland partokon a Zandvoort, villanó fényű a riekai (fiumei) világítótorony. Ez utóbbi fénye félpercenként 10-15 másodpercre villan fel. A nemzetközi hajózási almanach (List of Light and Fog-Signal) pontosan közli az egyes világítótornyokra vonatkozó adatokat : a torony pontos helyét, a fényadás időtartamát, a fény színét, szüneteit. Ma már vannak hangjelző (morzejeles), hangsugárzó (heliográf), rádiós, víz alatti (hidrosztatikai) és égi irányítóállomások (műholdak) is. Postalámpa. A 17. században Dél- Amerika és Afrika között. Ascension szigeten a kialudt tűzhányó legmagasabb csúcsán bálnaolajjal égő lámpa jelezte az arra haladó hajóknak, hogy a szigeten postaküldemény várja a továbbítást. A spanyol tengerészkrónikás erről így ír: ,,Minden tengerjáró hajó népének szokása, hogy leveleit palackba rejtse és azt lepecsételje. így teszik ezt e szigeten is és a leveleket rejtő palackokat a sziget egyik közismert sziklaodújában hagyják. Aztán meggyújtják a bálnaolaj lámpát, jelzésként a kormányosok részére, hogy már messziről láthassák: posta van a „kőládában”. Ezf a postát rejtő kőládát megnézik, s a leveleket az a hajó viszi el, amely a levél továbbításához jó irányban halad.” így működött régen a két kontinens között egy postaállomás lámpajelzéssel. Világító és jelzőhajók A világító és jelzőhajók feladata ugyanaz, mint a világítótornyoké: irányt mutatni, figyelmeztetni a veszélyes partszakaszra, szirtekre. Ahol nem lehet vagy túlságosan költséges világítótornyot felállítani, ott jelzőhajót alkalmaznak. Azt hihetnénk, hogy az első jelzőhajókat a vikingek alkalmazták, amikor a hajó orrára vagy árbocára tűzték a kereszttel díszített lámpásukat. Hz azonban tévedés: ők csak a saját útjukat világították meg és nem adtak jelzéseket a veszélyes vizekről. Először az angolok alkalmaztak jelzőhajót 1772-ben, amely hosszú láncon lehorgonyozva himbálódzott a Temze torkolatánál. A németeknek is volt egy jelzőhajójuk, a Seestern az Elbán, de ES 15-ben elpusztult. Az Elba alsó folyásánál révkalauzhajó horgonyzott le, amelynek szabályos jelzőlámpája volt. A dán Inneneider jelzőhajó 1814- ben állt üzembe. Az első világháború kitörése előtt az Északi és a Keleti tengeren 52 jelzőhajó működött. Az angolok megpróbálkoztak úszó vasbeton hajók építésével is, ezek azonban nem váltak be. A jelzőhajókon sokáig csak homorú tü-124 Az Elba—1 jelzőhajó (Brustat-Naval: Licht über der Meer)
