Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Út és a fény

— vörös: tilos, megállj;- kék: tolatás tilos.

Régen árbocon helyezték el a jelzőket, rendszerint a pálya jobb oldalán. A 9,5 m magas, szakaszosan színekre (fehér, piros, sárga, kék) festett árbocon a jelzőkar vízszintes állásában tilosat, 45°-os szögben szabad jelzést mutat. Szürkület előtt az árboc láncos szerkezetével a leengedett lámpa belét a lámpakezelő gyújtotta meg. A lámpában repceolaj, petróleum, vagy más lámpaolaj-keverék égett. A henger

alakú lámpa aljában levő kerek tartályban az égőanyag bajonettzáras bélcsavaró szerkezeten át laposbelet táplált, amelynek lángját üvegcilinder védte. A lámpatest egyik oldalán vastag és recézett üvegű fehér üvegprizma, belül a hátoldalán zománcozott félgömb alakú fényvető volt, közepén ellenőrző fehér ablakocskával. Éjjel e lámpák fehér fénye elé a jelzőkar vízszintes állásban piros, 45°-os állásban zöld üveget tolt, ezzel jelezve az ,,állj”-t és a ,,szabad”-ot.

Hengeres alakú repceolaj (petróleum) jelzőlámpa az alak-, fő- és előjelzők megvilágítására 1940-ből (A Zsámbéki Lámpamúzeum anyagából)

110