Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Út és a fény
Árbocos alakjelzők Balról jobbra: főjelzők, tolatási, -és előjelző (MÁV F/1. Utas. 1939) Váltójelzőt megvilágító osztrák és magyar belső lapostartályos, cilinderes lámpa (repceolaj, petróleum). Még ma is használatos (A szerző gyűjteményéből) „Lassú menet” jelzőket és mellékvonali sorompókat megvilágító cilinderes lámpa (repceolaj, petróleum) 1920-ból (A szerző gyűjteményéből) Az árbocos főjelzők előtt fékútnyi távolságon előjelzők adnak tájékoztatást. A négyzetes vagy kör alakú, rácsozott, sárgabetétes fehér szegélyű, osztott fémlap tilos jelzés esetén a vonattal szemben állt, s alatta a fehér fényű lámpával megvilágított jelzőüveg sárga fényt mutatott, jelezvén, hogy a térjelző is tilosra áll. A vízszintesen álló tárcsa alatt viszont a jelzőüveg zöld fénye volt látható, amely a főjelző szabad állását jelezte. A váltójelzőt a benne égő lámpa világítja meg. A váltó állását a négyzetes hasáb alakú jelző, oldalán átvilágított tejfehér üveg formája mutatja meg. Az üveg mögött a jelzőben sok helyen még ma is a régóta használatos petróleumlámpa van: lapos tégla alakú, oldalt fogantyús öblöny, tetején rugós, biztosítós bajonettzáras béltartó szerkezettel, amelyben üvegcilinder áll. Sötétség beállta előtt a váltóőr meggyújtja, napkelte után pedig eloltja. A tolatásjelző árbocán az előjelzőkéhez hasonló tárcsa tilos állásban szemben áll a menetiránnyal, ilyenkor alatta kék fényű lámpa ég. Szabad állásban a vízszintes tárcsa alatt egy holdfehér fényű jelzőüveget világít meg a lámpa. A tolatómozdony a pályaudvar területén elöl-hátul fehér lámpát viselt. Az 111
