Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
szívott olvadt égőanyagból táplálkozik, és a magas hőmérsékletű kémiai bomlás fényforrássá válik, mint az égés része. A fény természetes vagy mesterséges eredetű világosságot vagy megvilágítottságot hoz létre. Gyorsabb és teljesebb égésnél nagyobb hő keletkezik, ezért erősebb a fény is. A fény erősségének mértékegységéül a gyertya fényét választották, és Friedrich von Hefner-Alteneck német elektrotechnikusról Hefner-gyertyának nevezték el. Jele HK. Meghatározására azonban nem a sokféle, megbízhatatlan gyertyát vették alapul, hanem azt az amilacetátlámpát, amelyben 4 cm magas, 0,8 cm belső átmérőjű láng ég. A közönséges gyertya fénye kb. 1,1 HK. A Magyarországon 1980 óta kötelező Nemzetközi Mértékegységrendszer hű maradt a hagyományokhoz, és a fényerősség új mértékegységét a gyertya latin neve után kandelának nevezte el, jele: cd. Ez valamivel nagyobb egység, mint a Hefner-gyertya: 1 HK = 0,903 cd, jobban megközelíti tehát az ,,igazi” gyertyafényt. A megvilágítás egysége a lux (jele: lx), ez 1 kandela 1 négyzetméterre eső fényárama. A parázs tüzelőanyagok izzása. A füst az égéskor keletkező gázok levegőben felfelé szálló tömege, amely korommal és vízgőzzel keveredik. A bél és a kanóc (tatar) a világítóeszközben (mécs, gyertya, petróleum- és olajlámpa stb.) a lángot tápláló anyag közvetítője.- A bél minden könnyen éghető szálas vagy rostos növény, fonal vagy szövet (káka, rostbél stb.), amely a folyékony vagy megolvadt anyagot felszívja és eljuttatja a lánghoz■ Lehet kör, szalag vagy gyűrűs keresztmetszetű.- A kanóc a bél égő része, amelyben a felszívott, a lángot tápláló anyag meggyújtva fényt ad.- A tatar a láng világítása folyamán a kanóc elüszkösödő, hamvasodó része. Meggyújtás előtt le kell csípni, mert kormoz. A korom a csökkent levegővel való tökéletlen égés terméke; fekete, porszerű, tapadó anyag. Kémiailag tekintve tiszta szén. A füsttel együtt távozik, majd lerakódik. A hamu szilárd, szerves anyagok tökéletes égésének maradványa; különféle vegyi összetételű, finom por. A fa hamujából készül a lúg és a zsír. A pernye a tüzes hamu, az elégett anyag szállongó, könnyű maradványa. Éghető anyagok Az éghető anyagok lehetnek állati, növényi vagy ásványi eredetűek. A növényekben a nap sugárzási energiája kémiai energia alakjában halmozódik fel, ezért éghető. Az égés során a naphő kémiai energiája ismét hővé és fénnyé alakul vissza. Ezek közül az évezredek során a következőkkel világított az ember: A viasz (régies nevén viosz) alacsony hőmérsékleten olvadó, a zsírral és a fagygyúval rokon anyag. Melegen formálható, éterben oldódik, hidegen törékeny. Az értékesebb gyertya anyaga a méhviasz — a méhek viaszmirigyei által készült ún. sonkoly. A faggyú mesterséges vagy természetes módon előállított zsiradék. Természetes módon előállítható szárazföldi állatok (emlősök, párosujjű patások stb.), víziállatok (cet, bálna, fóka, hal stb.) testéből, ill. növények (repce, napraforgó, tökmag stb.) anyagából. 10
