Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fények az utcán és a munkahelyen
Mécs a bányászsapkán (The Rushlight Club: Early Lighting) Sapkára tűzhető bányászmécs (The Rushlight Club: Early Lighting) a 19. században is széles bányászkalapra erősítve hordták a gyertyát. Elődjeik már a 16. században mécset szereltek sapkájukra. Georgius Agricola 1556-ban írt De re metallica c. könyvének rajza szerint: a létráján felkapaszkodó vájár sapkáján hordta égő mécsesét. Amerikában a gyertyát hosszúszárú törzsre erősített gyertyatartó tüskéjére szúrták és a törzset a fal hézagjába dugták be. Több angliai bányában - így Saxonban, New Castle-ban - nyitott tetejű lámpákban olaj vagy gyertya égett. A csészealj alakú füles cseréplámpa zsiradékkal vagy olajjal világított. Elterjedtek a kisméretű zárt bögre alakú lámpák, kupola alakú csúccsal, nyílást elzáró csúsztatható fedővel. Franciaországból származott eredetileg a cornwalli és bottalacki ónbányák kovácsai által készített nehéz vas olajlámpa, amelyet először a germánok használtak. A lapított tojásdad lámpatest billenő kengyelre van erősítve, amelynek a tetején akasztóhorog van. A bányászok a bányákban is kis csőrös lámpa fényénél dolgoztak, amelyet a sapkájukhoz erősítettek. Francia, angol és belga bányákban széles körben használták James Spedding bányamérnök találmányát, az acélmalmot (steel mill) vagy szikraőrlőt. A szerkezetet gyerek hajtotta fogaskerék-áttételen keresztül. A forgóacélkorongra tűzkövet szorítottak, s az így keletkező szikracsóva világított. A hiedelem szerint ez védelmet nyújtott a bányalég ellen. 1810-ben azonban a világítószerkezet sújtólégrobbanást okozott, és ezért a használatukat beszüntették. A végleges megoldást Sir Humphry Davy (1778-1829) találmánya jelentette, amely a sújtólég robbanását a lámpára erősített dróthálóval küszöböli ki. A lámpa lángját borító drótháló elvezeti a meleget, nem engedi, hogy a lángnyelv „kibújjon” a dróthálón, így a tűz nem érintkezik közvetlenül - az esetleg sújtóléget tartalmazó — levegővel. A Davy-lámpák bevezetésével 18lóban John Budait bányamérnök a leszálló aknák mellé lámpakamrák létesítését kezdeményezte. A bányászok könnyelműen bántak a lámpákkal, ezért a felügyeletet és 92
