Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Reneszánsz bútorművészet
90 89. Asztal; itáliai vagy magyar, XVI. század (Budapest, Iparművészeti Múzeum). 90. Asztalka; itáliai vagy magyar, 1600 körül (Budapest, Iparművészeti Múzeum) jellel a Beckerath-féle berlini aukció anyagából való. Két másik példány díszesebben alakított későbbi változat. Lombardiában már az 1600-as években a hátas széknek olyan helyi változatát készítik, amelynél a mellső lábösszekötő és a támla faragott, leveles csigás lécei azonos kiképzésűek. Az olasz karosszék, az un. poltrona, sima hasábos vagy esztergályozott lábon áll. Ülőlapja és háttámlája négyzetes, bőrrel vagy bársonnyal kárpitozott, kartámlája egyenes, vízszintes, ezzel is hangsúlyozódik méltóságteljes volta. A szoba méreteihez leginkább az ágy alkalmazkodik, általában nagyméretű és a fal mellett áll. A firenzei Palazzo Davanzatiban található fekhely még a késő középkori miniatúrákról ismert ládákkal van körülvéve, ezekben ruhaneműt is tarthattak, de ülni is lehetett rajtuk, valódi rendeltetésükben azonban: fellépők voltak a magas emelvényhez. Az ágy lábrésze és a kétszer akkora fejrész (szigorú 77
