Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

Az ókor bútorművészete

23. Tutankhamon (XVIII. dinasztia, i. e. 1350 körül) trónusa 24. Hormes kincstárnok síremléke; Újbirodalom kora, XVIII. dinasztia (Budapest, Szépművészeti Múzeum) 25. Imhotep bronzszobra; aranyberakással, Ptolemaios-kor, i. sz■ 663—690. (Budapest, Szépművészeti Múzeum) 26. A thébai szék másolata (i. e. 2000 körül) mon (XVIII. dinasztia, i. e. 1350 körül) nevéhez fűződik. A thébai sírokból előkerült trónusa, bár világos logikus szerkezetű, alapjában véve még pri­mitív konstrukció, ugyanakkor formaalakítása és díszítésmódja már pompás: a királyi szék mege­melése együtt jár a drága anyagok használatával, az aranyozott fát itt ezüsttel, alabástrommal, színes üveggel és kék fajansszal gazdagították. Tuskóra emelt, egy irányba menetelő négy állatlábát fara­gott rudak kapcsolják, a mellső lábak oroszlánfej­ben végződnek. A reprezentatív szándék, az anyag­gal való szoros kapcsolat, a mesés fantázia mindig is jellemző volt az egyiptomiakra: ezek a széklábak szimbólumok, ez a bútor erőt és gyorsaságot ígér a rajta ülőnek. A támla reliefje pontosan simul a haj­latba. A relief a széktámlán a trónusán ülő, lábát zsámolyon nyugtató fáraót ábrázolja a felesége társaságában. E széktámlán ábrázolt széket láthatjuk Hormes kincstárnok sírkövén is a budapesti Szépművészeti Múzeumban: bal szélen Hormes és felesége Szátit, jobb szélen a halott szülei ülnek ilyen állatkarmos hátasszékeken, az áldozati asztal körül. Ettől a típustól eltér Imhotepé, akinek szobra ugyancsak a Szépművészeti Múzeumban látható. 23 Imhotep az Óbirodalom első fáraójának tudós építésze volt, akit a Ptolemaios-korban isteni tisz­telet övezett. A fogadalmi szobor leemelhető az önálló, szintén bronzszékről, amelynek négy, hasáb alakú lábát ferde merevítőkkel kapcsolt árkádívek kötik össze. E lábmegoldás hasonló a londoni Bri­tish Museum ülőzsámolyáéhoz, amelynek későbbi másolatát az Iparművészeti Múzeumban is meg­találjuk. Az egyiptomi ülőbútorok sorában meg kell emlí­tenünk az összecsukható, X lábú tábori székeket, amelyeknek egyik ismert példánya kacsafejes fa­­ragású. Előfordul, hogy a szék, néha az ágy keretét is egy-egy oroszlán hordozza. A Szépművészeti Múzeum egyik, már a római kor elejéről való női múmia koporsójának fedelén, az elhunytat egy olyan halotti ágyon örökítik meg, amelyet két oroszlán tart, az állat feje vánkosként, farka lábtartóként szolgál. Valószínűleg a hideg elleni védekezéssel magya­rázható az, hogy a bútorkeretek egyre jobban el­távolodnak a földtől, és a mindig menetirányba állított állatkarmos székre vagy ágyra lépcsőn lehet feljutni. 22

Next

/
Thumbnails
Contents