Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
165. Hátas szék a „kínai teaházból”; magyar, 1770 körül (Fertőd, Esterházy-kastély) Lapok ismeretlen cikkírója 1868-ban „Egy darab Versailles hazánkban” címmel: ,.1773 szeptember ötödiké nagy nap volt Eszterházán. Nyugat felől jött a hatlovas fogat ... A hat szürke Esterházy istállójából való volt. A kocsiban a királyné ült egy udvarhölggyel. Mögöttük tisztes távolban a kíséret hintói. A kapuzatnál a herceg fogadta, ama drága ősi viseletben, amelynek ékkövei nemrég a londoni árverésen piacra kerültek. Puha. keleti szőnyegen haladt fel a királyné a császárszobába, mialatt a herceg balról, a királyné kinyújtott kezének ujjait fogva vezeté.” A fényes vendégsereglet középkori vendégszeretetet talált a magyar kastélyban. A herceg kimeríthetetlen volt a királyné mulattatásában ... Az Operában Haydn L'infedeltá delusa c. dalművét adták elő, amelyben Tomassini hegedűművész a végfelvonás hegedűrészét ,,oly bűvösen játszá. hogy a királynét könnyezésig meghatá". A Bábszínházban Haydn másik műve az Alceste került műsorra, s az uralkodónő ugyancsak elcsodálkozott a percnyi és észrevehetetlen átváltozásokon, amelyek Paversbach leleményességét dicsérték. Az előadások annyira tetszettek Mária Teréziának. hogy — egy anekdota szerint — megismerkedni kívánt az udvari zeneszerzővel, ezért „a díszes soupé"-nál a Pompateremben a királynét házitiszti minőségben maga Haydn szolgálta ki. Ekkor mesélte el Haydn egy, a császárnővel kapcsolatos gyermekkori élményét, a suhogó vessző történetét: Énekes gyerek volt a schönbrunni kápolnában, mikor egyszer istentisztelet után. miként az szokása volt. a kastély építkezéseken, az állások gerendáin mászkált társaival, s a tilalom ellenére másnap is ugyanezt tette. Egy lakáj ekkor a fiúk karmesterét, Reitert az udvarba hívta. Reiter vesszővel kezében tért vissza, s a gyermek Haydnhoz fordulva a következőket mondta: ..Szepi. nagy szerencse jutott ki neked, legfelsőbb parancsra e vesszővel meg kell suprálnom téged”. Később Reiter elbeszélte, hogy a császárné panaszt tett egy szőke, nagyfejű gyerek ellen, aki mindig legfelül mászkál. Reiter megismerte Szépít, s minden tiltakozása, szabódása ellenére így jutott ki annak a suhogó vessző, amely — ahogyan azt Mária Terézia nevetve megjegyezte — jó gyümölcsöt termett. ,,Másnap, midőn még Haydn ágyban feküdt, kopogtak ajtaján. Egy császári lakáj pompás tabatiert (tabatiére = dohányt tartó szelence) nyújtott át neki mondván: ez attól van, ki egykor a vesszőt Önre diktálta.” Mária Terézia eszterházai látogatásáról a költő Dallos Márton is megemlékezik „Az Eszterházi várnak és ahhoz tartozandó nevezetesebb helyeinek rövid leírásában”. Különösen az öreg vár épülete ragadja meg: ,,A közép palota melléke sorával Föl van ékesítve főbb mobiliával Nagy aranyos tükrök, több módos órával Szegleti s szélei egyenlő sorával Ezen palotának antikamarája Fényes picturákkal leírott formája Oly ékes és böcsös ő mobiliája Hogy hasonlót ritkán találni hozzája”. Hasonlót ritkán találni hozzája, nem véletlen, hogy Eszterháza híre, neve, nemcsak a közeli, szomszédos országokba, hanem a tengeren túlra is eljutott: a kastélynak amerikai látogatói is voltak: Francois Miranda és társa Venezuelából. Kalauzuk a véletlen folytán éppen Haydn volt, a herceg távollétében. 151
