Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
V_______________________________У 166 A kastély világhírének kialakításában nagy szerepe volt a korabeli folyóiratoknak és útikönyveknek, amelyekben lépten-nyomon Eszterháza dicséretével találkozunk. A Pozsonyban megjelenő Pressburger Zeitung 1775-ben, 1784-ben és 1785- ben, az Almanach von Ungarn 1778-ban, a berlini Litteratur und Theater Zeitung 1782-ben ad hírt Magyarország „Paradicsomáról”. Utóbbi például megjegyzi, hogy a látogatók itt négyszáz órát számolhatnak össze. Az útikönyvek sorából a Párizsban 1775-ben napvilágot látó Itinéraire-. és a Lausanne-i 1782-es Moore-levelek mellett Johann Bernoulli: Sammlung kurzer Reisebeschreibungen c. sorozatát emeljük ki, utóbbi 9. kötetébe Rotenstein írta az Eszterházáról szóló részt. Gottfried von Rotenstein országjáró pozsonyi nemes, 1763—1783 között utazgat a Felvidéken és Dunántúlon, többször jár Eszterházán is. О az első, aki nemcsak csodálja, bámulja e „Tündérországot”, hanem kísérletet tesz annak — napjainkban is felhasználható — leírására. Főleg a kastély berendezését illető részletei fontosak számunkra ahhoz, hogy képet kapjunk e fényes vigasságok egykori színhelyéről. Valójában Esterházy Fényes Miklós halálával végeszakad az 166. Az Esterházy Fényes Miklós ágya, 1770 körül (Egykor Fertődön) 167. Az Esterházy-kastély I. emeleti előcsarnoka (Fertőd) „Eszterházy vigasságoknak”, bár fiát Pál Antalt még itt iktatják be a soproni főispánok sorába, az utódok székhelyüket újból Kismartonba, ill. Fraknóra teszik át. A Tudományos Gyűjtemény 1824-ben a régi dicsőség felemlegetése mellett már csak a szomorú pusztulást konstatálhatja: „Többnyire azon igazság szeretet, mely minden utazónak tudósítását czímerezi kéntelenít engem e vallástételre, hogy ha valaki Eszterházának 1784-ben Pozsonyban kijött leírásánál fogva teszi vizsgálását, sok jelességeket, drágaságokat, gyűjteményeket többé nem lel abban: sok készületeket lerontva, sok alkotásokat elhagyatva talál. így üres mindenek előtt a Kép Galéria, melyben 328 különbféle válogatott remek, részint külföldön, részint a herczegi képíró által itthon készült darabok csudáltattak; ezek most Bécs városát gazdagítják, a számos belső kabinetekben fényeskedett darabokkal együtt; melyeket ha a N. M. Herczeg a Nemzeti Museumunkkal egyesített, vagy budai házában telepített volna le, nemcsak magas rendeltetésének felelt volna meg, hanem nevét is Széchényiével halhatatlanította, s a nemzet hálaadására szert tett volna. így üresek a külső és belső könyvtárok is, a külső három szobákban 28, a 152
