Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
díszesek, hogy alig tudja a néző hirtelen, mire tekintsen. Ez épületecskéhez bal felől egy nyolcz szögletű helyen, öt mesterséges kutak vágynak. A napnak temploma pedig mintegy 250 ölnyire van a vártól, holott három nap szemléltetik, egy az épületnek tetőjén, másik az órán, harmadik pedig az épületnek alapján. E templomnak középen van egy különféle kövekből kirakott, régi ízléssel készült asztal, agát kőből és metszett lávából, falai öt egészen megaranyozott táblázatokkal ékesíttettek. E templomtól mintegy száz ölnyire van a remete ház, mely mesterségesen tövissel békerített erdőben áll. Kívülről látszatik Krisztus urunk képe keresztre feszítve, egyfelől mellette Boldogságos Szűz Mária, más felől pedig Szent János. Az ajtónál áll egy koldus (szobor) kalapját tartva az alamizsnáért. A remete házhoz közel imádkozik egy remete egy könyvből, nem messze pedig egy fehér személy ülve olvasgat, s imitt amott metszett jeles képek (szobrok) vágynak az emberekhez hasonlító nagyságban. Belül az épületben van egy szép fehér porczellánból készült feszület az oltáron. Mintegy húsz lépésnyire ehhez van egy fa épület szalmával fedve, melynek egy kis tornyocskája van és egy harangja, belül szépen kifestett és egy orgonáié óra van benne. Dianának temploma is oly forma messzeségre van a vártól nem messze a balra lévő csinált úttól, a nap templomától mintegy 200 ölnyire. Zöld színre van fényesítve és gazdagon megaranyozott. Alapján Dianának története van lefestve, három karrarai márványból készült asztalok is vágynak benne, melyeken porczellánból csinált állatoknak részei vágynak. A középső csinált úton vágynak továbbá a vártól mintegy 500 ölnyire jobbra és balra a kisebb csinált útak, holott különféle mulatsági játékok tartatnak és találtatnak. A mulatóerdőnek szélén van a várhoz mintegy 800 ölnyire Fortunának és Vénusnak templomok, mind a két helyek 38 zöld rostély ajtókkal vágynak körül vétetve, azután pedig különféle képek (szobrok) ülő és pihenő helyek és rajzok szemléltetnek. A szerencsének templomán Fortuna képe szemléltetik, és más metszett képek, belül pedig a dunaiaknak módjukhoz képest van kifestve. Vénusnak templomán pedig ugyan Vénusnak képe, és hat faragott rajzok (domborművek) vágynak, belül az isteneknek történetei a felületre vágynak festve. Nem messze van az épülettől a vadas és fáczán kertbe vezető ajtó, mintegy 600 ölnyire pedig tovább a második ajtó, mely Szent-Miklósra vezet rövid úton, mintegy 1800 ölnyire; egész Eszterházának kerülete 6000 és egynéhány száz ölnyire terjed. Nevezetesebb vigasságok valának Eszterházán 1772- i esztendőben, midőn a franczia követ, herczeg Rohan jelen vala. Ennél nevezetesebb pedig 1773- ban, néhai boldog emlékezetű Felséges Mária Terézia királyi udvarának nagy részével és sok idegenek is jelen valának itten és a kertet leábrázoló árnyéktartók (napernyők) osztogattattak ki, a kertbéli utaknak könnyebben lehető megtarthatásokra. Minő herczegi és ritkán szemlélhető mulatság vala ez, megtetszik abból a leírásból, mely e czím alatt nyomtatásban nyilváníttatott; Esterházy vigasságok”. E nyomtatott mű szerzője Bessenyei György gárdahadnagy, aki magyar testőrként elkíséri Franciaország Habsburg-birodalomba delegált követét ,,hertzeg Rohan frantzia követet” Bécsbe, majd egy kis mulatságra Eszterházára. ,,A magyar tsudát, hazánknak tisztességét, a kis királyságot” s az itt folyó vigasságot a költő Bessenyei örökítette meg számunkra. Tudósításában kiemeli: ,,Mind királyunk, mind Nemzetünk ditsősége kívánta, hogy Eszterháza magát tsudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a Páris és Londonban nevelkedett Frantzia kívánság Magyarországban gyönyörűségét feltalálhatja." S ugyancsak a költőt idézve: ,,A magyar tisztesség, ismervén vendégét A tsudáig viszi régi fényességét,” a francia herceget egy Van Dyck élőképpel fogadják, amely IV. Henrik francia király vadászatát jelenítette meg. A „Játéknéző piac” megtekintése után elkezdődött a háromnapos mulatozás: a tűzi- és vízijátékok, opera- és bábelőadások, különféle vadászatok mellett, az úri közönség gyönyörködtetésére — kis költői túlzással — mintegy „kétezer dobzódó paraszt vigadott hercege pénzére”. Az „Esterházy vigasságok” francia tanúja a Rohan kiséretében itt levő Zorn de Bulach báró is ámulva jegyzi meg: ide minden ritkaságot Párizsból hoztak (il fait venir toutes les raretés de Paris), s a legnagyobb elragadtatás hangján ír mindenről, ahol ura Rohan herceg is kijelentheti: „Versailleson kívül talán nincs egész Franciaországban hely, amely pompa tekintetében Eszterházával összehasonlítható . . . Eszterházán Versailles-ra találtam". Egy évvel a francia követ eszterházai vendégeskedése után, maga a királynő, Mária Terézia is ellátogat Esterházy kastélyába. A nagy napról, ,,a keleti fénytől csillogó ünnepekről” még csaknem száz évvel később is lelkesen számol be a Fővárosi 150
