Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Az asztalosmesterség története
3 faragható ugyan, de kevésbé szép. ezért gyakran festik vagy aranyozzák mint pl. a hárs-, nyár-, éger- és nyírfát. A középkemény jávorfa gyökér körüli részeiből nyerik a madárjavort vagy csomoros jávort. Szinte lehetetlen számba vennünk az idegenben nőtt lombosfákat, közülük csak a legfontosabbakat soroljuk fel: az ausztráliai eukaliptuszfákat, az afrikai makaszárébent és feketeébent, az indiai teakfát, az amerikai és kubai vörösesbarna mahagónit és ennek az empire-ban kedvelt válfaját a piramismahagónit, a halványpiros okúmét, a zöldessárga árnyalatú citromfát vagy atlaszfát, a bíborlila amarantfát, a vörösesbarna csíkos paliszandert, a sárgás rózsaszínű, szintén csíkos rózsafát, a kávébarna csíkos zebrafát, a pirosasbarna padukot, a madárjávorhoz hasonló, csak csomósabb és sárgásbarnább ambóniagyökért és az egész világos barna, sokszor festett szatinfát. A bútor formáját az anyagon kívül az is meghatározza, hogy milyen szerszámmal, milyen technikával készítik. Mindig is keresték a kor szükségleteinek leginkább megfelelő anyagot, és ahhoz igazították szerszámaikat. Kezdetben éppen munkaeszközök híján, farönkből, égetéssel állították elő az ún. vályúládákat. 4 Égetés után a kiégetett, majd kikapart rész lett a láda belseje. Itt pusztán fejszére és kaparóeszközökre volt szükség. A fatörzs természetes formája szabta meg a vályúláda alakját. Primitív népeknél ma is készülnek ezzel a technikával kezdetleges használati tárgyak, teknők, mozsarak, csónakok. A fejlődés következő fázisában ácsolt szerkezetű bútorok készülnek. Ezek már lényegében tektonikus bútorok, primitív szerkezeti összeépítéssel. A feldarabolt farönköt ékkel és fémfejszével, szekercével széthasogatták, s az így nyert körcikk alakú deszka kéreg felőli részét kiárkolták, és ebbe illesztették zsindelyszerűen a másik deszka vékonyabb szélét. Ezt a deszkafalat a lábakban folytatódó, belső oldalán szintén kiárkolt sarokoszlopokba, később keskenyebb oldalfalakba illesztették. A házikó formájú tető facsapokon forgott. Igazában tektonikus bútor csak azután készülhetett, miután a fűrész tökéletesítésével lehetővé vált a deszkalapok farönkből való feldarabolása gépi úton. A tömeges bútor-előállítás, a nagyobb pro-A fűrészt már az ókori egyiptomiak is ismerték, azután kicsit mintha megfeledkeztek volna róla, bár létezéséről a középkori technikatörténeti irodalom kiemelkedő alakja, Theophilus Presbyter is 9