Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Második fejezet. Az átszervezéstől az újraegyesítésig (1950-1963)
a határozattal. Megállapították, hogy a gyártmányok összetétele felülvizsgálatra szorul. A cél olyan gyártmányok kifejlesztése, amelyekkel 15-20 évig tartani lehet a világszínvonalat. Javasolták, hogy a Vagongyár minél munkaigényesebb gyártmányokkal jelentkezzék a piacon és hangsúlyozták a gazdaságos termelés fontosságát. A vasúti kocsik gyártásánál fejlesztési feladatként a kocsik önsúlyának csökkentését, az utaskényelem fokozását és a tipizálást, a mozdonygyártásnál az importhányad csökkentését, a Diesel-motorgyártásnál a gazdaságosság növelését, a tartályok, vasszerkezetek gyártásánál a konstrukciók korszerűsítését, az anyagtakarékosság érvényesítését tűzték ki célul.51 A gépiparról hozott határozat végrehajtása során megindult az ipar felsőszintű irányításának átszervezése. A gazdasági továbbfejlesztés érdekében felszámolták a középirányítási feladatokat ellátó iparigazgatóságokat. Megszűnt a Járműipari Igazgatóság és a vállalat vezetőségét ezért nagyobb felelősség terhelte a munka előkészítése, a vállalat tevékenységének tervezése terén. A gépipar fejlesztésére vonatkozó határozatokban kifejtett irányelveknek a Vagongyárban fokozott időszerűséget adott az a körülmény, hogy 1962 második felében a gyár lemaradással küzdött. 1962-ben az előző évhez viszonyítva a termelésnek 12,7%-kal kellett emelkednie (ebből az exportterv 52,7% volt). Ezeknek a követelményeknek a Vagongyár nem tudott eleget tenni, éves tervét nem teljesítette. A legmagasabb lemaradás az exportban volt. A lemaradás okait elemezve megállapítható, hogy kétségkívül voltak a termelést gátló külső tényezők, kooperációs nehézségek, de gátolta a termelést a hatékony műszaki fejlesztési intézkedések hiánya, a belső szervezetlenség is. 1962. december végén az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága megtárgyalta a Központi Bizottságnak a gépipar helyzetéről hozott határozatát. A pártbizottsági ülésen bírálták a Vagongyár munkáját és felvetették a vezetés felelősségének kérdését. Az 1962-es év kedvezőtlen eredményeinek utóhatásaként bizonytalanság, kedvetlenség lett úrrá a gyárban. 1963 februárjában a termelési tanácskozásokat előkészítő értekezleten újból foglalkoztak az elmúlt időszak hibáival: a termelékenység nem kielégítő növekedésével, a műszaki fejlesztési feladatok teljesítésében való lemaradással, a termelőeszközök elégtelen kihasználásával. Ezeket a hibákat a gyár vezetőségének fokozott mértékben saját erőből kellett kijavítania. 61 Átszervezés a gépiparban Az ipari termelés nem az elvárásoknak megfelelő alakulását az ipar átszervezésével, elsősorban a vállalatok számának csökkentésével kívánták megoldani. Ennek a koncepciónak megvalósítása folyamán, a gépipar fejlesztését célzó országos szintű intézkedések keretében több gépipari vállalatot összevontak. Győrött a gépipari termelés koncentrációjához különösen kedvezőek voltak az adottságok. Az 1960-as évek elején változatlanul gépipari gyártási profillal működött a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár, valamint az abból 1951-ben kivált Győri Szerszámgépgyár és a Győri Hajtóműgyár. A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárnak a Mártírok u. 1., az Ipar u. 8. sz. alatt és a győri Repülőtéren voltak üzemei. A Győri Szerszámgépgyár a Puskás Tivadar u. 8. sz alatt működött. A Győri Hajtóműgyár telephelye a Vagongyár törzsgyárának telephelyén, a Mártírok u. 1. sz. alatt volt. A W. P. Vagon- és Gépgyár irányító szerve a KGM Járműipari Igazgatóság, a Győri Szerszámgépgyár irányító szerve a KGM Erősáramú Berendezések Igazgatósága volt, a Győri Hajtóműgyár a KGM Autó- és Ttraktoripari Igazgatóság irányítása alatt állt. 1960-ban a Vagongyár, a Szerszámgépgyár és a Hajtóműgyár legfontosabb termékei: vasúti személy- és teherkocsik, Diesel-mozdonyok, vasúti motorkocsik, híd- és acélszerkezetek, lég- és folyadéktartályok, portáldaruk, lánctalpas kotrók, áramfejlesztő gépcsoportok, különféle szerszámgépek, traktor-pótkocsik, csónakmotorok, közúti járműalkatrészek, futóművek és kormányművek közúti gépjárművekhez stb. voltak. A gépipari gyártmányok fenti széles skáláját gyártó és egymáshoz közel elhelyezkedő üzemek, nagy gépparkjukkal, képzett munkásgárdájukkal Győrött — a termelési célok megfelelő kijelölése, az üzemek tevékenységének összehangolása és megszervezése után — a gépipari termelés fejlesztésének egyedülálló lehetőségét kínálták. A Győri Szerszámgépgyár közvetlen szomszédságában működő Öntöde Vállalat 3. sz. gyáregysége pedig szervesen beilleszkedve a város iparába, kapacitásának jelentős részével a győri gépgyárakat látta el öntvényekkel.
