Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Második fejezet. Az átszervezéstől az újraegyesítésig (1950-1963)
matosságának biztosítása és a munkalehetőségek fenntartása központi feladattá vált. A Vagongyárban 1955 decemberében a termelés megindítását a korlátozott energiaellátás is akadályozta. Ekkor a gyár egyes üzemeinek munkarendjét az energiaellátást figyelembe véve alakították ki. Azokat a dolgozókat, akiknek egyelőre nem tudtak folyamatos munkát biztosítani, 50%-os fizetéssel szabadságolták azért, hogy a teljes kapacitással beinduló termelésnél ne legyen szakmunkáshiány. Az 1957-ben végrehajtott racionalizálás elsősorban az alkalmazotti létszám csökkentését tűzte ki célul, az alkalmazotti létszám és az összes dolgozók létszáma közötti helyes arány kialakítása végett.32 Ezek az intézkedések összhangban voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottsága 1957. február 26-i ülésén a gazdasági munkára vonatkozóan hozott határozatokkal, amelyek a szocialista bérezés helyes alkalmazását, a termelés ésszerű megszervezését, a munkafegyelem megszilárdítását szorgalmazták. A pártszervezetek megerősödése nagymértékben elősegítette a helyzet tisztázódását. A Vagongyárban a Magyar Szocialista Munkáspárt első alapszervezetei 1957 elején alakultak meg és az átigazolások az első negyedév végére rendben megtörténtek. A szigorú tagrevízió után a gyárban 1700 párttag maradt. Az 1957. február 28-án megtartott összevont taggyűlés határozatot hozott, amelynek értelmében az ellenforradalmi időszakban eltávolított kommunistákat a nekik megfelelő munkakörökbe vissza kellett helyezni. Az MSZMP Vagongyári Intézőbizottságával történt megbeszélés alapján 1957. március elején a Kohó- és Gépipari Minisztérium ismét a korábbi munkásvezérigazgatót nevezte ki a Vagongyár élére. Rövidesen megalakult a Vagongyári KISZ-szervezet is.33 1957 júniusára a Vagongyárban lényegében befejeződött az ellenforradalmi időszakban tevékeny szerepet játszó személyek elleni vizsgálat. Az ellenforradalmi tevékenységet folytató vezetők és dolgozók egy részét elbocsátották, másokat alacsonyabb munkakörbe helyeztek. A vizsgálatról és az annak eredményeképpen létrejött döntésekről a személyzeti főosztály vezetője az üzemi lap június 26-i számában nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy a becsületes, őszinte embereknek nem volt okuk félelemre. A bizalom légkörének kialakulásához hozzájárult, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány sorra hozta intézkedéseit a szektás-dogmatikus vezetésből eredő hibák kiküszöbölésére, a dolgozók életszínvonalának javítására. A rend helyreállítását követte a gazdasági élet fokozatos rendeződése. A munkáshatalom szilárd támaszai voltak az újjászervezett szakszervezetek. A vagongyári szakszervezeti aktíva 1957. április 27-i ülésén a szakszervezeti bizottság elnöke a szakszervezeti munka legfontosabb célkitűzéseit így foglalta öszsze: ,,Az elkövetkezendő időben sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a dolgozók gazdasági, szociális és kulturális igényeinek kielégítésére, emellett nagyobb mértékben kell munkálkodni a szakszervezetnek a gazdaságos termelés visszaállításáért, továbbfejlesztéséért.” A szakszervezet tervismertető értekezleteket tartott és megindította a munkaverseny megszervezését, abból kiindulva, hogy „Amilyen mértékben valósítjuk meg a gazdaságos termelést, olyan mértékben növelhetjük a dolgozók anyagi, szociális, kulturális igényeinek kielégítését.”34 A szocialista konszolidáció a súlyos helyzet ellenére viszonylag gyorsan ment végbe. Annak érdekében, hogy a vállalatok dolgozóinak anyagi érdekeltsége az eredmény alakulásához kapcsolódjék, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendeletileg szabályozta a dolgozók nyereségrészesedésének feltételeit. A felosztható nyereségrészesedés további ösztönzésként jobb eredmények elérésére mozgósította a dolgozókat. Az 1957. évre kitűzött cél az 1956. harmadik negyedév eredményeinek elérése és túlszárnyalása volt.3'’ Az egymást követő hónapok folyamán fokozatosan nőtt a munka szervezettsége, javult a munkafegyelem. A Vagongyár teljesítette első negyedéves tervét. 1957. április 1-től a produktív munkák területén bevezették a teljesítménybérezést. Teljesítménybérben dolgozott ekkor a Vagongyár dolgozóinak 41,5%-a-A munkaintenzitás növekedését jelzi az újítási mozgalom fellendülése is. A műszaki fejlesztésre, hasznos újítások bevezetésére, selejtcsökkentésre, anyagtakarékosságra, tapasztalatcserék szervezésére mozgósított a szakszervezeti bizottságon belül megalakult „Műszaki és gazdasági bizottság" is.36 1957 első hónapjaiban több, a gyárban folyó színvonalas műszaki munkát bizonyító eredmény jött létre. A március elején megnyílt Lipcsei Vásáron bemutatták a Vagongyárban készült korszerű vasúti mérőkocsit és a szintén a gyárban kifejlesztett másfél tonnás ívfénykemencét.37 50
