Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)

Második fejezet. Az átszervezéstől az újraegyesítésig (1950-1963)

Az első ötéves terv befejezését követő időszak

1954- ben a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán elemezték az 1953 júniusában feltárt hibákat és kimondták, hogy a második ötéves tervet sokkal alaposabban kell előkészíteni. Ezért úgy döntöttek, hogy az első ötéves terv befejezése után, a következő ötéves terv jobb kidolgozása érdekében, átmenetileg csak éves tervet kész'tenek. Néhány nagyvállalat, köztük a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár is, megbízást kapott a kormánytól ötéves terve önálló kidolgozására.

A Vagongyár tervjavaslata 1963-ra a gyár 1955. évi termelésének háromszorosát irányozta elő, a következő gyártmányösszetétellel: vagon-, híd- és tartályszerkezet, Dieselmotor, Diesel-mozdony, esetleg Diesel-motorkocsi. A vasúti kocsigyártáson belül további eltolódást irányoztak elő a személykocsigyártás javára. Tervbe vették — gyártmányfejlesztési feladatként — szárnyvonali forgalom céljaira alumíniumvázas keskeny nyomközű személykocsi és Diesel-motorkocsi tervezését és gyártását, valamint 169 km óránkénti sebességre alkalmas légkondicionált szerelvény elkészítését. A tervezett termelésnövekedést elsősorban a műszaki színvonal emelésével kívánták elérni.26

1955- ben ismét nagy horderejű profilváltoztatásokat hajtottak végre a Vagongyárban. Az egyik fontos változás volt a vasúti gőzdaru gyártásának beszüntetése.

Az országos dieselesítési programba bekapcsolódva a Vagongyárban a daruk gyártása helyett Diesel-üzemű tolatómozdonyok gyártását kezdték meg. A tolatómozdonyok iránt belföldön és külföldön egyaránt volt érdeklődés. 1955-ben három 034-es típusú 130 lóerős Diesel-mechanikus tolatómozdony készült el.

A másik újonnan bevezetett gyártási ág a vasúti és stabil Diesel-motor-gyártás volt. A Ganz-Jendrassik motoros vasúti járművek sikerei nyomán a magyar Diesel-motor-gyártás a felszabadulás után a szocialista országok piacán vezető szerepet játszott. A Ganz és a MÁVAG gyárak azonban nem tudták biztosítani az igények kielégítését. Ezért 1953-47

ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium a Vagongyárat bízta meg a kisebb Ganz-Diesel-motortípusok gyártásával. Ezzel egyidejűleg a győri gyár leadta a szállítógépgyártó profilt. A Vagongyár tehát, amelyben 1951-ben az Autógyár leválásakor megszűnt a közúti jármű motorgyártás, ismét motorokat gyártott. 1954-ben elkészült a 130 LE teljesítményű 1400 fordulatú VI. JaR 135 típusú vasúti Diesel-motor első öt mintadarabja. 1955-ben már megindult ennek a motortípusnak a folyamatos gyártása. Ugyancsak 1955-ben elkészült a II. JmC 160 típusú 44 lóerős stabil Diesel-motorból öt.2'

Az 1955-ös év, amikor a Vagongyárban két igen komoly új gyártmány előkészítésének és bevezetésének sok energiát lekötő munkálatai folytak, a második ötéves terv előkészítésének éve volt.

Noha 1955-ben kellett volna megteremteni a jól előkészített, ütemes és tervszerű termelés előfeltételeit, ebben az évben a Vagongyár továbbra is anyagellátási nehézségekkel és alkatrészhiánnyal küzdött, és 1955. évi tervét teljesíteni nem tudta. 1955-ben belföldi rendelésre elkészült 197 vasúti teherkocsi. A Szovjetunióba 145 II. osztályú és 50 III. osztályú, Kínába 20 vasúti személykocsit exportáltak.

Az exportgyártmányok közül az egyiptomi, a szovjet és kínai III. osztályú vasúti személykocsi új típus volt. Ezeknél a gyártmányoknál a konstrukciós és műszaki kérdések tisztázása a tervéven belül négy, illetve öt és fél hónap késéssel történt csak meg, így az eredetileg tervezett gyártási sorrendet nem tudták betartani. A gyártási sorrendcsere káros következményei kapkodásban, túlórázásban, tervlemaradásban nyilvánultak meg. A kínai és egyiptomi személykocsikat időhiány miatt prototípus nélkül kellett legyártani.

1955 folyamán a mennyiségi eredmények sürgetése mellett már hangot kaptak a jobb minőséget, a szakmai igényességet előtérbe helyező elvárások is. A Központi Vezetőség márciusi határozata a gazdaságos termelés fontosságát hangsúlyozta ki. A gazdaságos termelés megvalósításának útja a termelékenység növelése. Ennek érdekében felhívták a figyelmet a korszerű technológia alkalmazására és a normák felülvizsgálásával is termelékenyebb munkára akartak ösztönözni.28