Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Második fejezet. Az átszervezéstől az újraegyesítésig (1950-1963)
Az óriási, egybehegesztett rácsos tartók különleges gyártási technológiával készültek. A gyárban tervezték a hegesztéshez szükséges forgatóberendezéseket majd az emelőszerkezetek sorát. 1951-ben a Győri Gázművek 20 000 m3 befogadóképességű gáztartályt rendelt a Vagongyárban. A tartályt a hídosztályon tervezték. Az előzetes számítások folyamán felmérték a szokásos henger alakú, vízmedencés tartály anyagszükségletét és megállapították, hogy annak kivitelezéséhez 420 tonna hengerelt anyag kell. A vagongyári szakemberek a hagyományos megoldás helyett 20 méter átmérőjű gömbtartály készítését javasolták, amelynek anyagszükséglete csak 200 tonna hengerelt anyag volt. A gömbszeleteket a kovácsműhelyben hidegen sajtolták és hegesztéssel illesztették össze. A Győri Gázművek gáztartálya volt az első hazai gömbtartály.11 1951-től befutottak az épülő Dunai Vasmű rendelései is. Kezdetben futódarukra volt igény, később a Vagongyár szállította az óriási lemezkéményeket. Az érctömörítőmű szereléséből a gyár 1500 tonnányi mennyiséget vállalt. A Mosonmagyaróvári Timföldgyár részére keverőtartály készült. A Vagongyár hídműhelyében készítették el a Szolnoki Kénsavgyár összes acélszerkezetű berendezését. Új, különleges feladatot jelentett a budapesti Földalatti vasút építéséhez rendelt fúrópajzs gyártása. Az olajipar és a nehézvegyipar fejlesztéséhez kapcsolódva Szőnyben az olajnak és származékainak tárolására több tartálytelepet, Kazincbarcikán ipari vasszerkezeteket és tartályszerkezeteket épített és szerelt fel a Vagongyár. Jelentős kapacitást kötött le a hídüzemben a gőzsegélydaru-alváz, -gém és forgóvázak gyártása. Havonta átlagosan 15 egység forgóváz- és alvázszükséglete készült el. Az üzem egyéb vasúti gördülőanyag-alvázat is gyártott. A gőzdaruk gépészeti berendezését és a daruk szerelését a gépgyáregység végezte. Itt készült el a vagonüzem új tolópadjának gépészeti berendezése is. 1953-ban elkészültek egy új, Diesel-üzemű 50 tonnás vasúti daru prototípusának tervei, azért, hogy a gyár a piac ilyen irányú esetleges igényét is követni tudja. A prototípust 1955-ben készítették el. 1954-ben azonban csökkent a gyártott gőzdaruk darabszáma. A piac telítődött és a Diesel-üzemű daru iránt sem mutatkozott érdeklődés. A darugyártás a Diesel-üzemű daru prototípusának legyártásával véget ért. 39 1950 és 1954 között a Vagongyárban összesen 64 futódaru, 313 gőzdaru és 2 db egyéb típusú daru készült.12 1954-ben kormányhatározat intézkedett a mezőgazdaság sürgős megsegítéséről. Elsősorban a Vagongyár híd- és vasszerkezeti osztályán, a volt repülőtéri végszerelő csarnokban készült el a mezőgazdaság számára 10 000 darab lófogatú eke, 2200 borona, 20 000 ágfűrész, 1000 darab 50 2000 kg teherbírású emelővillás targonca
