Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Első fejezet. A Vagongyár a felszabadulástól az újjáépítés befejezéséig (1945-1949)
munkanapján letették a munkát. A gyárban összehívott, feszült hangulatú nagygyűlésen az üzemi bizottságnak sikerült leszerelnie az elégedetlenséget. A munkáspártok megyei vezetői a gyűlésen ismertették az új kollektív szerződéseket. Ennek hatására a dolgozók elhatározták, hogy a következő napon ismét munkába állnak.34 Az egyre fokozódó infláció körülményei között az üzemi bizottság fontos munkásjóléti feladata volt a gyár dolgozói számára élelmiszer és egyéb természetbeni juttatás biztosítása. Közvetlenül a felszabadulás után a szállítóeszközök és a cserére alkalmas gyártmányok hiánya miatt a Vagongyár alkalmazottai semmiféle ellátásban nem részesültek. 1945. május folyamán az üzemi bizottság megkezdte a Vagongyár összes dolgozója ellátásának megszervezését. Gondoskodtak cserére alkalmas gyártmányokról. Felvetődött az a gondolat is, hogy a Vagongyár dolgozói megjavítják a gazdák gépeit és ellenértékűi élelmiszert kapnak. Problémát jelentett az élelmiszer szállítása. Saját jármű hiányában, kezdetben a szovjet hadsereg számára kijavított tehergépkocsik próbaútjai alkalmával szállítottak élelmiszert a gyárba. 1945. május 2-án az üzemi bizottság ígéretet kapott, hogy a szerelés alatt álló egyik tehergépkocsit olyan igazolvánnyal látják el, amely minden más igénybevétel alól mentesíti. A saját gyári gépkocsi segítségével rendszeresen kapcsolatot lehetett kiépíteni a vidéki beszerzési helyek és az üzem között. Nagyon keresett cserecikkek voltak a kocsitengelyek, kerékabroncsok, patkók, fejszék, balták stb. A dolgozók így a gyár támogatásával viszonylag olcsó beszerzési áron jutottak liszthez, főzőolajhoz, főzelékfélékhez, hagymához. Ugyancsak kipróbálás alatt álló gépkocsikon szállították a dolgozók számára a részben megvásárolt, részben ellenüzlettel biztosított tűzifát is. Az élelmiszer és egyéb természetbeni juttatások elosztását munkásmegbízottak végezték. 1945. július 2-től kezdve önköltségi áron minden dolgozó kapott meleg ebédet. A konyha költségeit a Vagongyár vállalta magára.35 Mivel az 1945-ben választott üzemi bizottságok megbízása egy évre szólt, 1946 tavaszán országszerte új üzemi bizottságokat választottak. A Vagongyárban az új üzemi bizottság megválasztása után termelésellenőrző bizottságot alakítottak. Ez a bizottság a gazdasági életet irányító legfontosabb csúcsszerv, a Gazdasági Főtanács számára hathónapos munkatervet dolgozott ki. A munkaterv teljesítésének érdekében elsősorban a munkafegyelem megszilárdítására törekedtek. A munkafegyelem megszilárdítását célozta a Vagongyárban a főművezetői állás szervezése: ettől a beosztott művezetők munkájának összehangolását, végeredményben a munka ütemének gyorsulását várták. 1946. április 1-től május 1-ig a Szakszervezeti Tanács kezdeményezésére a termelés növekedéséért, a munkafegyelem megszilárdításáért, a dolgozókról való szociális gondoskodás fokozásáért munkaversenyt szerveztek. Az inflációs időszak igen nehéz körülményei között a magyar ipar egészéhez hasonlóan a Vagongyárban is jelentős kapacitásbővülést sikerült elérni. A kapacitásbővülést a termelés növekedése követte. A győri gyárban végzett munka is hozzájárult ahhoz, hogy a vasút, a közlekedés helyreállítását célzó, 1945 májusában meghatározott feladatokat 1946 elejére lényegében végrehajtották. Az inflációs időszakban országszerte elért termelési eredmények tették lehetővé 1946. augusztus 1-én a stabilizációt. 1946. augusztus 1-én a forint bevezetésével véget ér az inflációs időszak. A gazdasági helyzet miatt viszonylag alacsonyan rögzített reálbérek kiegészítését jelentette az augusztus 1-én életbe léptetett közellátási rendszer, amely a legfontosabb közszükségleti cikkek adagolását vezette be. Ez az intézkedés az üzemi bizottságokat mentesítette az élelmiszerbeszerzés feladata alól. A Magyar Kommunista Párt a stabilizációt követően azonnal fellépett számos, a munkásság és a parasztság számára fontos, közszükségleti cikk árának csökkentése érdekében. A pénz értékállóságának biztosítására széles tömegmozgalom bontakozott ki. Győrött a Baloldali Blokk javaslatára a koalíciós pártok augusztus 11-én nagygyűlést hívtak össze, amelyen többezres munkástömeg a stabilizáció megalkuvás nélküli megvédését követelte. Az árak növekedése és az áruk eltűnése elleni tiltakozásul a vagongyári dolgozók félórás, gyűléssel egybekötött tiltakozó sztrájkot tartottak.36 A stabilizációs időszakban az üzemi bizottságok a vállalatokon belül fontos szerephez jutottak, mint az állami stabilizációs politika végrehajtásának belső ellenőrző szervei. Az üzemi bizottságok a munkásokra támaszkodva mindinkább következetes harcosaivá váltak a társadalom szocialista fejlődésének. Törvény adta lehetőségeikkel élve részt vettek az igazgatóságok munkájában, kikényszerítették a bérigények kielégítését és állandó ellenőrző tevékenységük16
