Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Első fejezet. A Vagongyár a felszabadulástól az újjáépítés befejezéséig (1945-1949)
Az 1945. április 9-én választott üzemi bizottság elnöke még a gyár igazgatója volt. Az 1945. június ó-án létrejött új összetételű üzemi bizottságban már a munkásság képviselője töltötte be az elnöki tisztet. Mikor a felszabadulás után a szovjet katonai parancsnok, a harcoló csapatok érdekeit tartva szem előtt, a termelés mielőbbi megindítását sürgette, a Vagongyár üzemi bizottsága, a szovjet katonai parancsnokkal együttműködve és egyben a munkásság érdekeit képviselve, élen járt a termelés megszervezésében. Mivel 1945. április első napjaiban a zavaros közbiztonsági viszonyok miatt a munkások nehezen tudtak munkahelyükre jutni, a gyár vezetősége április 7-én munkavállalást biztosító igazolványokat készíttetett, amelyeket a szovjet katonai parancsnokság is láttamozott.28 Az üzemi bizottság sokat tett azért, hogy a távolabb lakó dolgozók is megközelíthessék munkahelyüket. A dunai átkelést kompjárattal biztosították. Május 17-én megindult az első munkásvonat Győrszentiván és Győr között. Ezzel tovább emelkedhetett a munkát felvevő dolgozók száma. A munkásfelvételt kezdetben az üzemek önállóan intézték. 1945. április végétől az üzemi bizottság ellenőrizte a munkások felvételét, az üzemektől pedig munkabeszámolót kért.29 A segédmunkáshiány enyhítésére az üzemi bizottság megállapodást kötött a Győri Nemzeti Bizottsággal annak érdekében, hogy a vagongyári dolgozók a közmunkát üzemek szerint a gyár területén végezhessék el. Ezzel a gyáron belüli romeltakarítás haladt előre.3" 1945. május 19-én a „Szabad Győr"-ben a Vagongyár hirdetést tett közzé, amelyben a gyár alkalmazottait felhívta a munka felvételére. A jelentkezés határideje május 25. volt. A jelentkezőknek addigi távollétük okát igazolniuk kellett.31 A győri gyár üzemi bizottsága a szovjet katonai parancsnokság megszűnése után, 1945. július 5-én vett részt először közös ülésen a budapesti központ és a szervizrészleg üzemi bizottságával. Az ülésen számos fontos kérdést tárgyaltak meg. Foglalkoztak a győri gyárban folyó romeltakarítási munkával, személyi kérdésekkel, a reakciós elemek ártalmatlanná tételével, az igazoló bizottság munkájával. A győri üzemi bizottság nehezményezte, hogy a pesti központ üzemi bizottsága Győr megkérdezése nélkül több fontos kér. désben intézkedett és kifogásolta a fővárosban székelő túl15 méretezett adminisztratív központot. A megbeszélés időpontjában már ismertek voltak a jóvátételi rendelések méretei. A győriek a jóvátételi és helyreállítási rendelések teljesítésére akarták a gyár munkáját alapozni, a központi üzemi bizottság viszont a jóvátételi termelés mellett a győri gyár korábban jól bevezetett egyéb hagyományos gyártási ágainak, elsősorban az autógyártásnak folytatása mellett foglalt állást.32 Az üzemi bizottságok ellenőrző, irányító tevékenységén keresztül, így a munkásság valóban az üzem gazdájává vált. A Vagongyár állami kezelésbe vétele A háborús pusztítások, rombolások következtében a második világháború éveiben elkezdődött infláció 1945-ben egyre nagyobb ütemben folytatódott. Az újjáépítéshez és a nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódó rendkívül nagy állami kiadásokkal szemben bevétel alig volt. Az állami kiadások fedezetét az állam pénzkibocsátással teremtette meg. A termelés alacsony színvonala mellett a pénzmennyiség növekedésével a piacra kerülő áruk mennyisége nem tudott lépést tartani, így a pénz értéke rohamosan csökkent. Az infláció - amelynek megfékezésére a megfelelő gazdasági adottságok hiányában hosszú hónapokon át nem volt lehetőség — erősen sújtotta a dolgozókat. Az 1945. második felében összesen több mint tíz alkalommal végrehajtott bérjavítás, majd az 1946. február 1-én életbe léptetett kalória-bérrendszer sem tudta lényegesen fékezni a reálbérek gyors csökkenését. A győri munkásság ellátása igen kedvezőtlen volt. A termelők kevés árut szállítottak a város piacára és a győri piaci árak a budapesti áraknak majdnem kétszeresei voltak. Ugyanakkor az azonos szakmában dolgozó munkások a fővárosban majdnem kétszer olyan magas bért kaptak. A Győri Nemzeti Bizottság határozatot hozott a gazdasági rendőrség felállítására, elrendelte a felesleges készletek felosztását a rászorulók között, elszámoltató bizottságokat létesített az árdrágítók és feketézők ellen.33 A létfenntartás nehézségei miatt érzett elkeseredés 1945 végén országszerte számos üzemben sztrájkokban nyilvánult meg. A Vagongyárban — bérköveteléseik alátámasztására -, a munkások 1946 első j
