Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Első fejezet. A Vagongyár a felszabadulástól az újjáépítés befejezéséig (1945-1949)
A termelőrészlegek közül a legnehezebb helyzetben az autógyár volt. Épületeit súlyos bombakárok érték, korszerű gépparkjának nagyszámú, kulcsfontosságú gépét nyugatra hurcolták. Bár elég nagy mennyiségű és értékes szerszámgépet sikerült Győrött visszatartani, a géppark összetétele a gyár műszaki vezetőinek megítélése szerint olyan volt, hogy azzal nem lehetett racionális gépkocsi- vagy traktorgyártáshoz kezdeni. Ennek ellenére előirányozták a lerombolt 40 m széles és 130 m hosszú autószerelő műhely teljes újjáépítését, a műhelyirodák, a karosszériaműhelyek és a raktárak helyreállítását. Az összes autógyári műhelyek sérült tetőzetének helyreállítása 17 000 m2 tetőjavítási munkát jelentett. A régi erőtelepen jó állapotban volt a fűtésre használható meredek vízcsöves Skoda gyártmányú gőzkazán. Az áramfejlesztő telep bombasérült volt, de a sérülések viszonylag könnyen helyrehozhatók voltak. Szintén el kellett még végezni a 2000 m2 alapterületű, elpusztult gépműhely újjáépítését, ki kellett javítani a gyártelep többi műhelyeinek, irodáinak, mosdóinak, raktárépületeinek összesen 20 000 m2 sérült tetőszerkezetét, a villamosvezeték-hálózatot, helyre kellett állítani a fűtőgőz-, a víz- és csatornahálózatot. 1945. április végén a Vagongyár szállító gépparkja két tolató gőzmozdonyból, négy saját gyártmányú vasúti teherkocsiból, egy 3 t teherbírású, hárommotoros térdaruból, egy 10 tonna teherbírású futódaruból (az autóműhelyben) és egy 10 tonna teherbírású futódaruból (a hídműhelyben) állt. 1945. április végén a gyár szovjet katonai parancsnoka a gyár használatára egy tehergépkocsit is átengedett.23 A helyreállítási munkák előrehaladását anyaghiány, munkaerőhiány és tőkehiány nehezítette meg. A Vagongyár üzemi bizottsága és igazgatósága 1945. július 19-én az iparügyi minisztertől 80 millió pengő helyreállítási előleg folyósítását kérte. A fokozatosan helyreállított üzemekben egyre nagyobb ütemben folyt a termelés. 1945-ben a MÁV számára kijavítottak 130 teherkocsit, elkészítettek 13 új teherkocsit és 2 új tartálykocsit. 1945 szeptemberére várták a jóvátételre szállítandó gondolakocsik első szériájához a nyersanyag beérkezését. Az időközben helyreállított melegüzemi berendezéseken már korábban megkezdték az alkatrészgyártást. 1946-ban a Vagongyár már 50 gondolakocsit szállított jóvátételre. Az év folyamán a MÁV számára elkészült 3 teherkocsi és 2 tartálykocsi. Mind a hazai közlekedés helyreállításánál, mind a jóvátételi munkáknál a vagonüzem mellett kulcsfontosságú feladatai voltak a híd- és vasszerkezeti üzemnek. Ez az üzemrész állította helyre a megrongálódott gyári műhelycsarnokok vasszerkezetét és már a felszabadulást követő napokban közreműködött győri üzemek, elsősorban a közüzemek helyreállításában is. A közlekedés helyreállításának fontos részét képezte a megrongált közúti és vasúti hidak helyreállítása. 1945 nyarán a Vagongyár híd- és vasszerkezeti műhelye a győri Rába-híd, a szolnoki közúti Tisza-híd és a Győr—Hegyeshalom közötti vasútvonal hídjainak készítésén dolgozott. A Kereskedelmi Minisztérium hídosztályán az 1945. június 20-án tartott értekezleten megtárgyalták a Budapesten építendő szükséghidak kérdését. Még az év folyamán Budapesten két szükséghíd építését irányozták elő, az egyik hidat a Batthyány tér és a Kossuth Lajoá tér között, a másikat a Döbrentei tér és a Petőfi tér között. A Döbrentei tér és a Petőfi tér között a Petőfi pontonhíd épült meg, amelyet 1945. november 18-án nyitottak meg. A Kossuth-híd előmunkálatai 1945 májusában indultak meg a Vörös Hadsereg műszaki alakulatainak segítségével. A híd nyolc és fél hónapi megfeszített munkával 1946. január közepére épült meg és január 20-án adták át a forgalomnak. Az éppen rendelkezésre álló különféle profilvasakból, csövekből teljesen hegesztett kivitelben készült hidat a győri Vagongyár hídműhelyének dolgozói készítették rendkívül nehéz körülmények között. A munka egy részét erős fagyban a szabad ég alatt végezték. A Kossuth-híd három nyílásának méretei: 50—75—50 m voltak. A jóvátételi munkára készítendő vasszerkezetű hidak gyártásához is hozzá kellett fogni. Az első három híd szállítása 1946. januárban, tehát a Kossuth-híd elkészültével egyidőben volt esedékes.24 Az autóosztály a szovjet katonai parancsnokság megszűnése után is vállalt javítási munkákat a szovjet katonai alakulatok részére. 1945 és 1946 folyamán a szovjet hadsereg egyes egységei különféle típusú megrongált tehergépkocsikat adtak át javításra a Vagongyárnak. A megállapodás értelmében a javításra átadott kocsikból minden má12