Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Első fejezet. A Vagongyár a felszabadulástól az újjáépítés befejezéséig (1945-1949)
sodik, illetve minden harmadik kocsi — mint fizetmény — a gyár tulajdonába ment át. A bérmunkából a gyár tulajdonába került kocsikat értékesítették. Javításokat és átalakításokat 1948 közepéig végeztek. Felvetődött az autóosztályon az 1940-44 között gyártott Rába—Mindenes traktor gyártásának folytatása is, de ezt a tervet nem sikerült megvalósítani. A Rába traktorok gyártása az autógyárat 1944-ben ért súlyos bombakár következtében megszűnt.20 Később a traktorgyártási profilt más vállalat vette át. Azokat a termelőberendezéseket, amelyeknek kapacitását a nagy volumenű újjáépítési és jóvátételi szállítások nem kötötték le, keresett gyártmányok, kisebb, közszükségleti cikkek gyártására használták fel. A textilgyárakat ért háborús pusztítás megnövelte a textilipari gépek iránti keresletet. 1946 folyamán a Vagongyárban textilipari gépek gyártását kezdték meg. A gyárban egészen 1948-ig készültek nyújtó-, írező-, Flyer- és gumihengercsiszoló gépek. 1945 és 1950 között különféle orvosi, főleg ortopédiai cikkeket is gyártottak. A mezőgazdasági szerszámokban és gépekben a háború után mutatkozó nagy hiány enyhítésére már a felszabadulást követő hetekben elkezdték a kocsitengelyek, kerékabroncsok, patkók, kapák, fejszék, balták készítését. A munkásság részt kér a gyár vezetéséből A felszabadulás után a termelés és a Vagongyár egész életének irányításában kimagasló szerepe volt a gyár vezető munkástestületének, az üzemi bizottságnak. A Vagongyárban ez a testület először üzemi tanács elnevezéssel működött, de nevét rövidesen üzemi bizottságra változtatták és ezen a néven vált a gyárban ismertté. A vagongyári üzemi tanácsot 1945. április 9-én választották meg a debreceni Ideiglenes Kormány 1945 februárjában megjelent első üzemi bizottsági rendelete alapján. Az üzemi bizottságok hatáskörébe tartoztak elsősorban a munkaügyi, munkásjóléti kérdések, de az üzemi bizottság a rendelet szerint „általában közreműködik javaslataival a jobb és gazdaságosabb termelésnél és mindenben elősegíti 13 a termelés eredményességét”. A rendelet eredetileg minden 50-nél több munkást foglalkoztató üzemben rendelte el az irányító munkástestületek létrehozását. Később újabb rendelkezéssel a 20 munkásnál többet foglalkoztató vállalatokra is kiterjesztették az intézkedés hatályát. A nagyobb, 200-nál több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok üzemi bizottságai az ellenőrzés törvényes jogát is megkapták: joguk volt betekinteni az üzletmenetbe, szakértőkkel az üzleti könyveket is megvizsgáltathatták. Az igazgatósági üléseken az üzemi bizottság egyik tagja teljes tanácskozási joggal részt vehetett, de a vállalatot kifelé nem képviselhette. A Vagongyárban, amelynek vállalatvezetése nem a termelőüzem telephelyén működött és az üzemi bizottság megválasztásának idején a vállalatvezetés és az üzem közötti kapcsolat még nem jött létre, az üzemi bizottság megválasztása különösen nagy fontosságú esemény volt. Agyárban a felszabadulás után - 1945. április 10-én - jelent meg először hirdetmény. Ez az 1945. április 9-én megtartott gyári értekezlet és az „üzemi tanács” megválasztásáról adott hírt.26 A Vagongyár budapesti igazgatósága és a budapesti service-részleg külön-külön szintén választottak üzemi bizottságot. Az első vagongyári üzemi bizottság (akkor még „üzemi tanács”), a gyár nyolc üzemrészében megválasztott tagokból, illetve póttagokból alakult meg. Az alábbi üzemrészek küldtek tagokat az üzemi bizottságba: Az üzemrész megnevezése Rendes tag Póttag Kovácsműhely, csavargyár, melegprés és edzőműhely 4 2 öntöde 4 2 Vagonszerelde, regie 3 2 Vagonlakatos, -asztalos, -festő 3 2 Híd-, daru-, váltó- és kisvasútüzem 3 2 Autó- és karosszériaüzem 5 2 Tisztviselők 3 2 Raktár 1-összesen: 26 1427
