Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Első fejezet. A Vagongyár a felszabadulástól az újjáépítés befejezéséig (1945-1949)
hogy a 10 000 tehervagon javítását a MÁV felerészben saját műhelyeiben, felerészben az ipar útján oldja meg. E munkában a Ganz-gyár után — amelynek feladata évi 1700 vagon kijavítása volt — a Vagongyár kapta a második legnagyobb feladatot, 1400 vasúti kocsi helyreállítását.18 A sérült vasúti kocsik javításával párhuzamosan be kellett indítani a MÁV korábbi rendelései alapján az új vasúti kocsik előállítását is. 1945 és 1948 között több mint 1500 darab különböző típusú személy- és teherkocsi, valamint 8 db 25 tonnás darukocsi gyártását irányozták elő.19 A közlekedés helyreállításában a vagonüzemen kívül fontos szerepet kapott a híd- és vasszerkezeti osztály is. A magyar ipar és a Vagongyár számára további jelentős termelési feladatot jelentettek a jóvátételi megrendelések. Az 1945. június 14-én létrejött jóvátételi megállapodás alapján a Vagongyár jóvátételi szállítási kötelezettsége 2030 szovjet nyomtávú 60 tonnás nyitott teherkocsi és 25 db 45 tonnás darukocsi volt. Ezenkívül a híd- és vasszerkezeti osztálynak 1945—50 között 18, egyenként 540 tonnás vasszerkezetű hidat kellett gyártania. A hidak hossza 109,2 méter, pályaszélessége 6,1 méter, szerkezeti magassága 18 méter volt. Az új és nagy termelési feladatok beérkeztével egyidejűleg a Vörös Hadsereg átadta a gyárat a polgári termelés céljaira a magyar hatóságoknak és a RIMA-nak. A Vagongyár 1945. április 1-től június 30-ig állt szovjet katonai parancsnokság alatt. Az átadásra vonatkozóan a RIMA központjának egy főmérnöke 1945. június 26-án megbeszélést folytatott a Szövetséges Ellenőrző Bizottság győri megbízottjával. Június 27-én elkészült az átadási tervezet. A Szövetséges Ellenőrző Bizottságot Győrött képviselő szovjet alezredes 1945. június 23-i rendeletében felhívta a gyár vezetőit, hogy a szovjet hadsereg számára készülő munkákat hagyják abba. Egyben kimondta, hogy a gyárból mindennemű anyag kiadása csak a magyar iparügyi miniszter engedélyével lehetséges. A szovjet katonaság június 27. és 29. között hagyta el a gyárat, amelynek őrzését június 30-án a honvédség vette át.20 A győri gyár irányítását az Angol u. 10-20. alatti budapesti központ vette át. A Vagongyárhoz tartozott még a Budapesten, a XIV., Erzsébet királyné út 114. alatt működő RÁBA Service is. Az üzemek helyreállítása - a termelés A közlekedés újjáépítéséhez kapcsolódó és a jóvátételi rendelések a gyár akkori, becsült kapacitásához viszonyítva hatalmas feladatot jelentettek, amelynek teljesítéséhez sürgősen helyre kellett állítani minden kijavítható épületet és üzembe kellett helyezni minden javítható gépet. A gyár tervszerű újjáépítésének megkezdése előtt a gyár vezetői végigjárták az üzemeket és megállapították, hogy a gyár 146 000 m2 beépített területéből 45 000 m2 alapterületet kitevő épületek oly súlyosan megrongálódtak, hogy gyors helyreállításukra nem lehetett gondolni. A fennmaradó mintegy 101 000 négyzetméter alapterületű épület helyreállítását 5 évre irányozták elő. Behatóbb vizsgálattal megállapítást nyert, hogy az épületek alapjaiban kevés kár esett. A nagyobb bombák is csak a föld feletti épületrészeket rombolták széjjel. A tetőhéjazatok mindenütt elpusztultak, még az egyébként ép és használható épületeken is. A helyreállítás sorrendjét a következőképpen állapították meg: először az olyan munkahelyeket állították helyre, ahol gépek is voltak. Azután következtek a legszükségesebb egészségügyi berendezések, majd végül az irodák. A romokat csak az utakról takarították el. Az épületekben a romeltakarítást a helyreállítással együtt végezték. A helyreállítási program kidolgozásánál először elkészítették a gyár pontos alaprajzát. Az alaprajzban meghatározták a kohászati üzemek, a vagonüzem, az autóüzem és a hídüzemek tömbjét. A négy fő csoport fő tömbjeinek felosztása után részletesen kidolgozták a gyár egész szabályozási és rendezési tervét. A melléküzemeket a fő tömbökön belül mindenütt a legkisebb belső szállítási távolság szem előtt tartásával helyezték el. Az anyagmozgatás meggyorsítása érdekében, ott ahol lehetséges volt, kiszélesítették a közlekedési útvonalakat. Mivel mind a hazai közlekedés helyreállításához, mind pedig a jóvátételhez kapcsolódó rendelések elsősorban a vagonüzemnek és a hídüzemnek adtak munkát, a helyreállítást is ezeknél az üzemeknél kellett megkezdeni. A Vagongyárnak a háború alatt felépített korszerű hídüzeme közel 100%-os bombakárt szenvedett, majdnem tel10
