Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Első fejezet. A Vagongyár a felszabadulástól az újjáépítés befejezéséig (1945-1949)
A Vagongyár a felszabadulástól az újjáépítés befejezéséig 1945-1949 (Győr és a Vagongyár felszabadítása) Győrt a II. Ukrán Front csapatai három napig tartó harcok után, 1945. március 28-án szabadították fel. 1945. április 4-ével a Vörös Hadsereg az utolsó német fasiszta csapatokat is kiverte az ország területéről. Magyarország, a magyar nép számára megnyílt a társadalmi haladás és a gazdasági felemelkedés útja. A változott nemzetközi helyzetben, a magyar fasiszta ellenforradalmi hatalmi rendszer felszámolását követően az országon belül kialakult új viszonyok között megindulhatott az ország társadalmi, politikai és gazdasági életének gyökeres átalakítása. Az ellenforradalom éveiben illegalitásba szorított Magyar Kommunista Párt iránymutatása és kezdeményezései alapján a demokratikus ellenzéki pártok a hatalom részeseivé váltak és az új helyzetben a népi kezdeményezésre támaszkodva demokratikus intézkedések végrehajtásába fogtak. Az első és legnagyobb horderejű forradalmi jelentőségű tett, a magyar parasztság évszázados követelését képező földosztás megvalósítása volt. A mezőgazdaság mellett az iparban is történelmi jelentőségű folyamat indult meg azzal, hogy a felszabadult területek sokszor gazdátlanná vált üzemeiben — már 1944—45 fordulóján — üzemi tanács, üzemi bizottság vagy más hasonló elnevezéssel sorra alakultak a munkások hatalmi-irányító szervei, amelyek kezükbe vették a gyárak vezetését és a szovjet hadsereg segítségével megindították a termelést. A Vagongyárban az élet szinte a harcok másnapján megindult, annak ellenére, hogy 1944 folyamán a súlyos légitámadások a gyári épületekben és berendezésekben rendkívül nagy pusztítást okoztak. Az első munkások már a felszabadulást követő napokban megjelentek a gyárban, felkeresték munkahelyüket és a romok eltakarításához fogtak. A romeltakarításban a szovjet katonák is részt vettek,1 mivel a harcoló szovjet hadsereg közvetlen igényei a termelés megindítását kívánták. A Vörös Hadseregnek harcoló alakulatai ellátásához járművekre, alkatrészekre és egyéb anyagokra volt szüksége. Az 1945 januárjában megkötött fegyverszüneti szerződés alapján a szovjet hadsereg a háború folytatásához a magyar gyárakat is igénybe vette. A Vagongyár felszabadítása után azonnal szovjet katonai vezetés alá került. A gyár törzstelepén és a kitelepített gyáregységekben összesen hét katonai parancsnokság működött. A törzsgyárban két katonai parancsnok volt. Az egyik az autógyárat, a másik a gyár többi üzemeit irányította.2 így a Vagongyárban a helyükön maradt műszaki vezetők szovjet katonai irányítás alatt indították újra a termelést.3 A Vagongyár a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű érdekeltségéhez tartozott és legfelsőbb irányító szerve a részvénytársaság budapesti igazgatósága volt. A háborús események miatt azonban a győri üzem és a budapesti központ között megszakadt a kapcsolat. A felszabadulás után a győri gyár titkársága csak 1945. április 17-én kelt — alkalmi utas útján küldött — levelével értesítette a budapesti igazgatóságot arról, hogy a termelés szovjet katonai parancsnokság irányítása alatt részben megindult.4 A budapesti központ megbízottja a következő napon, 1945. április 18-án Győrbe utazott, hogy a helyzetről tájékozódjék. Annak ellenére azon-7
