Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Harmadik fejezet. A Vagongyár a húszas években. 1920-1929
a vasúti kocsi fő szerkezeti elemeit, a vasútikocsi-típusokat, a nyersanyagbeszerzést, a darabjegyzék elkészítését, a munkabért. A kivitelezéssel (technológiával) foglalkozó részben leírja a modellek, süllyesztékek készítését, az öntést, kovácsolást, gépi megmunkálást, a különböző kötésmódok közül külön kiemeli a hegesztést, mint a legkorszerűbb, egyre inkább tért hódító eljárást, foglalkozik az összeszereléssel, a festéssel, az átadással stb. Érdekes volna felkutatni, menynyit és mit vitt át a Vagongyár a gyakorlatba a könyv gazdag anyagából. Az a tény, hogy a könyv német kiadó számára, mint egy műszaki kiadványsorozat tagja készült, bizonyítja, hogy az itt feldolgozott anyag nemzetközi viszonylatban is korszerűnek számított. (A szerző teljesen járatos például a német műszaki előírásokban, alaposan ismeri a német folyóiratok idevágó legfrissebb cikkanyagát.) Ha átlapozzuk a vagongyári rendelések nyilvántartását, találunk néhány rendelést, amely a gyárat magasabb műszaki követelmények elé állítja. így 1925-ben már a MÁV is rendelt vasvázas vasúti személykocsit. Ezeknek a kocsiknak tervezésénél a Vagongyár és a Ganz együttműködött.73 A mellékvonalak személyforgalmának lebonyolítására a vasút a húszas években sínautókat, illetve motorkocsikat állított be. Míg a Ganz-gyárban tervezett első sínautók még erősen autóbuszokhoz hasonlítottak, a vagongyári sínautók tervezésénél a vasúti személykocsi konstrukcióját vették alapul. A sínautó elöl leválasztott vezetőfülkéjébe az L típusú tehergépkocsi 4 hengeres, 40 lóerős motorját építették be. A MÁV részére 1928. április 19-én megrendelt normál nyomtávú, kéttengelyű sínautó külső pofás, nyolctuskós kézi és belső, Dewandre négykerék-vákuumfékkel, villanyvilágítással készült. Maximális sebessége 75 km ó volt. A fűtést kipufogógázzal oldották meg. A 24 ülőhelyet 5 pótülés egészítette ki.74 1927. és 1929. között a Vagongyár 5 sínautót készített. A sínautón kívül megpróbálkozott a gyár egy másik, mellékvonali személyszállításra alkalmas gyártmány, a vasúti motorkocsi kifejlesztésével is. A kéttengelyű, vasvázas, „Gebus” rendszerű, benzinelektromos motorkocsi egyetlen mintapéldányát a Vagongyár 1929-ben készítette el. Lehner idézett könyvében igen nagyra értékeli az elektromos erőátvitel előnyeit, mint: a könnyű szabályozhatóságot, a nyugodt, zökkenőmentes bekapcsolást és indítást. A Vagongyár benzinelektromos motorkocsijában a középső ülések alá építették be a hathengeres, 70 lóerős Krupp-motort, amely a jármű meghajtásához szükséges elektromos áramot szolgáltató dinamót hajtotta meg. A motorkocsiban a villamos erőátvitelt az osztrák ,,Gebus”-szabadalom alapján oldották meg. A vezetés nagyon egyszerű volt. A vezetőnek csak két kart kellett kezelnie: a gázadagoló kart és a fékkart. A Krupp-motor azonban a próbaüzemeltetés folyamán gyengének bizonyult. A vagongyári „Gebus” egy ideig Győr és Sopron között közlekedett, de később kivonták a forgalomból/3 és további ilyen motorkocsikat nem gyártottak. Tárgyalások folytak még egy Kiéiben beszerzett MÁV BCa típusú motorkocsi „Gebus” rendszerű motorkocsivá történő átalakításáról is, de erre sem került sor.76 A vagongyártó részleg ebben az időszakban is gyártott autópótkocsikat. Nem ismeretlen a cserélhető felépítményes tehergépkocsi megoldás sem. 1926-ban a gyár készletre 4400 liter űrtartalmú locsolóautó-tartály készítését kezdi el. A köpenyrész vastagsága 4 mm, a fenéklemezé 5 mm. A tartály maga hegesztéssel készült, a belső 2 db perforált rekeszelőlemezt szegecseléssel rögzítették. A tartály alapépítményét úgy képezték ki, hogy a tartállyal együtt levehető legyen.7' Az autógyártás Az autó- és motorgyártás terén már 1924-ben szükségesnek mutatkozik az addigi gyártási program felülvizsgálása. A gyár ekkor — rendeléshiány miatt — befejezi a már megkezdett sorozatokat, és a gazdasági javulás időszakában felméri a kereslet irányát. Utaltunk már rá, hogy 1925-ben a Vagongyár úgy látta, hogy a kis teherkocsiknak és a traktoroknak lesz jövője a magyar piacon. A gazdasági konszolidációval újra megélénkült az autópiac, és a Vagongyár a régi konstrukciójú gyártmányaira is kapott megrendeléseket. Addigra azonban a hagyományos típusok mellett kifejlesztették és gyártásra éretté tették az új ,,L” típusú alvázat. 1926-ban pedig már kiszállítják az új alvázra épített első autóbuszokat. 1927-ben tovább fejlesztik az autóosztályt. A vagongyári autógyártás húszas évek alatti helyzetének felméréséhez és a magyarországi autóiparban elfoglalt helyének reális értékeléséhez röviden tekintsük át a magyar autóipar főbb képviselőit ebben az időszakban. 92 é
