Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Harmadik fejezet. A Vagongyár a húszas években. 1920-1929
MÁV-val szemben. Ezért magas hiteleket volt kénytelen igénybe venni, amelyek súlyos kamatterheket jelentettek. Nagyobbrészt rendezetlen volt még a Tanácsköztársaság idejéből származó követelések ügye is.-6 A Vagongyár egy másik adósa, a győri Ágyúgyár a csőd szélén állt. Az 1920. február 12-én megtartott igazgatósági ülésen ezért elhatározták, hogy a vállalatnak a Magyar Ágyúgyár ellen fennálló jelzálogilag még nem biztosított követelését az Ágyúgyár ingatlanára telekkönyvileg előjegyeztetik. Ez meg is történt.-' A vállalat gazdasági helyzetének megszilárdulását mutatja, hogy az 1919-1920-as üzletév 3 821 739 korona tiszta nyereséggel zárult.-8 1921 folyamán tovább javultak a termelést befolyásoló külső tényezők. Javult a szénellátás, és az utódállamokkal való forgalom megszorításai is mindinkább enyhültek. A MÁV egyre nagyobb ütemben végezte vasútikocsi-parkjának kiegészítését. Részben még mindig a háború alatti rendeléseket hívta le, részben pedig új rendeléseket adott fel. A MÁV-rendelések mellett továbbra is komoly tétel volt még a Jugoszlávia részére készülő vagonjavítás. Lengyelországgal és Bulgáriával is sikerült üzletet kötni, és a Nemzetközi Hálókocsi Társaság szintén rendeléssel jelentkezett. Az elsőnek fellendült vagonüzlet mellett élénkülni kezdett a keskeny vágányú vasút osztály és a vasszerkezeti és daruosztály forgalma is. Az autógyártás szintén előtérbe került. A Vagongyár „Prága” licenc alapján tehergépkocsikat és Grand személyautót gyárt, azonkívül hozzáfognak a saját tervezésű, másfél tonnás tehergépkocsik gyártásához is. A viszonyok normalizálódása mellett a gazdasági fellendülés egy másik fontos tényezője az egyre erősödő infláció. Míg a vállalat tisztviselőit és művezetőit gyorssegélyekkel kénytelen támogatni, hogy az inflációs drágulás hatását némileg enyhítse, addig a Vagongyár számára az 1921-22-es üzletévben az inflációs fellendülésnek még elsősorban csak az előnyös oldalai érvényesülnek. Folytatódott a gyár anyagi helyzetének megszilárdulása. Az igazgatóság szerint: „A lefolyt évben Magyarország általános gazdasági viszonyai fokozatosan javultak és végül bizonyos állandóságot értek el, mely körülmény folytán képesek voltunk békebeli munkásállományunk kétharmadát foglalkoztatni és szállításainkat az egyes hónapokra egyenletesen megosztani.””' A követelések behajtása is a vártnál jobban folyt. A Vagongyár legnagyobb adósa, a MÁV, olyan ütemben kezdte törleszteni korábbi tartozásait, hogy emiatt az 1921. október 6-án elhatározott részvénytőke-emelést csak kisebb mértékben hajtották végre. (1921. okt. 6-án elhatározták, hogy a részvénytőkét 24 000 000 koronáról 48 000 000 koronára emelik. Röviddel ezután azonban a MÁV olyan nagy összeget törlesztett, hogy az igazgatóság végül is csak 40 000 000 koronára emelte az alaptőkét.)’0 Ebben az üzletévben a kerékgyár katonai járművek helyett most már mezőgazdasági járművek számára gyártja a legkülönbözőbb méretű kerekeket. A vas- és acélöntöde bérmunkát is vállalt, és így fokozta forgalmát. A piacon elkel minden áru, és a Vagongyár felkutat minden lehetőséget, hogy az igényeket kielégíthesse. Jellemző, hogy míg a háború alatti nagy leterhelés idején nem gondoltak az üzem megnagyobbítására, most kicsinek találják a gyár területét és terjeszkedni akarnak. Az üzem bővítése ugyanis szintén értékálló befektetés. A régi ETO- pályát foglalják el. Mint a Győri Hírlap 1922. jan. 22-én írja :,,... az ETO sok esztendőn át volt pályája az idén már nem szolgálhatja a futball ügyét. A vagongyárnak nagymérvű külföldi megrendelések miatt ugyanis szüksége van a pálya területére is.” Az 1923. november 17-én tartott közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat 100 000 koronát adjon az új ETO-pálya építéséhez, ami a pénz akkor már erősen csökkent értékét tekintve nem nagy összeg.*1 Az 1922 -23-as üzletévben az infláció már olyan méreteket ölt, hogy fékezi a gazdasági fejlődést. Az 1922. év második felére vonatkozóan a Vagongyár igazgatósága megállapítja : „A folyó üzletévben nyugtalanító elem gyanánt lépett fel a magyar korona árfolyamsüllyedése, miáltal a bérek és fizetések, va lamint az anyagárak folytatólagos emelkedése állott be. Ezzel egyidejűleg a belföldi szükséglet csökkent.”32 Ezért, noha az összes gyártási ágban sikerült megrendeléseket biztosítani, a foglalkoztatottság mégis az előző évek szintje alá csökkent. A vagongyártó részleg a MÁV részére bonyolított le személykocsi-szállításokat, és külföldi megbízásokat is teljesített. A jugoszláv államvasutak további kocsijavításokat rendelt, és a keskeny vágányú vasút osztály is jelentős megrendeléseket kapott. A vasszerkezeti és daruosztály szintén foglalkoztatva volt, és az autó- és motorekeosztály szintén bonyolított le eladásokat. A vas- és acélöntöde sem csak saját szükségletre gyártott, hanem egyéb cikkek gyártására is rátért. A szekérkerékosztály forgalma növekedett. Az 1924. május 31-ig tartó 1923-24-es üzletév folyamán már teljesen kibontakozott a fékevesztett infláció pusztító hatása. A beruházások belföldön teljesen megakadtak. Úgy 84
