Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Harmadik fejezet. A Vagongyár a húszas években. 1920-1929
az állam, mint a magánosok a minimális mértékre csökkentették beszerzéseiket. A szomszédos államokkal a viszony továbbra sem volt rendezett, így az export nem indulhatott meg. A vagonexportpiacon különben is olyan éles volt a nemzetközi verseny, hogy csak nagyon alacsony árak mellett lehetett megrendelésekhez jutni. A MÁV vagonrendelése is olyan kevés volt, hogy ez nem biztosította az üzemek foglalkoztatottságát. A jugoszláv államvasutak részére végzett vagonjavítás is befejezést nyert. Pangott az autógyártás is. A gyár befejezte a már megkezdett sorozatokat, és egyelőre nem fogott új munkába. A vas- és acélöntödét ilyen üzletmenet mellett a gyári megrendelések nem foglalkoztatták kellőképpen, így idegenek részére vállaltak nagyobb szállításokat. Az ebben az üzletévben kiépített kerékgyár bizonyult a legeredményesebb üzemrésznek."“-1 Az általános gazdasági helyzet romlását tükrözik a rendelések és az elkészült gyártmányok mennyisége is. Az 1920 —21-es üzletévben a Vagongyár eladott 815 különféle vasúti kocsit, 9 tehergépkocsit, 2 személyautót, 9 motorekét. Az 1921—22-es üzletév eladásai: 651 különféle vasúti kocsi, 39 tehergépkocsi, 32 motoreke. Az 1922—23-as üzletév eladásai: 55 különféle vasúti kocsi, 19 különféle tehergépkocsi, 17 Grand személyautó, 12 motoreke. Az 1923—24-es üzletév eladásai: 95 különféle vasúti kocsi, 37 különféle tehergépkocsi, 15 személyautó, 18 motoreke.34 Noha a forgalmat nem az összes gyártmánynál, hanem csak két reprezentatív cikknél követtük nyomon, világosan látszik az irányzat: míg az infláció kezdeti szakaszában gazdasági fellendülést okozott, addig az inflációs időszak végén már megbénult a gazdasági élet. 1924. november 15-én a Vagongyár vezetősége a részvényesek számára így foglalja össze az 1923—24-es üzletév eseményeit: ,,lefolyt üzletév teljes mértékben a magyar korona értékcsökkenésének jegyében állott, amely értékcsökkenés abban jutott kifejezésre, hogy a magyar korona zürichi jegyzése az 1923. június havában 10 000 koronának megfelelő 10 svájci frankról 1924. május haváig 10 000 koronáért jegyzett 70 centimesre hanyatlott. Ennek nemcsak az összes belföldi árak szakadatlan fokozódása és a munkabérek és fizetések ezzel karöltve bekövetkezett emelkedése volt a következménye, hanem a kamatláb hatalmas megnövekedése is, ami végeredményben odáig fejlődött, hogy a kamatfeltételek csaknem a hitelek valorizációjával váltak egyenlőkké, mert hiszen a törvényes késedelmi kamat is heti 2 százalékban á I la -85 píttatott meg. . . . Ezen egész gazdasági életünket átfogó viszonyok hatása alatt a beruházások a belföldön teljesen megakadtak és az utánpótlás úgy az állam, mint a magángazdaság részéről a legkisebb mértékre szorítkozott.”35 Az általános gazdasági helyzet hatására tehát a vállalat fejlődése megtorpant. Az infláció bármilyen gazdasági kezdeményezést lehetetlenné tett. Az inflációs időszak kezdetén elért nyereségek tekintélyes részét a Vagongyárban az üzem fejlesztésére, a gyártóeszközök felújítására használták fel. A háború után feltétlenül szükségessé vált az üzem korszerűsítése. 1920-ban azonban a vállalat igazgatósága még csak a leghalaszthatatlanabb beruházásokat engedélyezte. Az 1920. október 19-i igazgatósági ülésen jelentést tesz a Vagongyár műszaki igazgatója. A jelentés számba veszi a gyár műszaki berendezését, és egyben körvonalazza a legfontosabb fejlesztési feladatokat. Elsősorban szükségesnek látszik az erőközpontban egy további gőzkazán felállítása, és a szén és kenőanyag megtakarítása miatt egy turbina beállítása, az eddigi, már nem gazdaságos gőzgépek helyett. Át kell helyezni és korszerűsíteni kell a famegmunkáló és asztalosműhelyt, és ki kell egészíteni a műhelyek fűtőberendezéseit. Fenti feladatok az igazgatóság véleménye szerint olyan tőkeigényesek, hogy ezeknek kivitelezésére a vállalat az adott helyzetben nem gondolhat, legfeljebb egy további kazán lesz belátható időn belül beszerezhető. A kisebb volumenű, sürgős folyó beruházások közé tartozik: a) munkagépek beszerzése a különböző műhelyek részére — esztergapadok (esztergályos-, daru- és autóműhely) — Pfauter fogmaró gép (daruműhely) — függőlyeges marógép (rezsiműhely) — 10 db különböző forgóáramú motor — minta- és tisztítógépek (acélöntöde) — elektromos acélolvasztó (acélöntöde) — második izz'tókályha felépítése b) építkezések, bővítések — a tisztítóudvar befedése (daruval együtt) — a tisztító- és autogénhegesztő műhely újjáépítése — az öntöderaktár újjáépítése — a Danubius-kazán új befalazása és javítása — a daruépítő műhely vasoszlopainak részben való felállítása.
