Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Második fejezet. A Vagongyár a Tanácsköztársaság alatt
dorhoz tartoztak a szocializált bankok, a városparancsnok pedig április 27-től Gergely Aladár vagongyári művezető.19 Ami a teljesítménybér-rendszert illeti, a Testvériség egy, a Népszava cikkére reflektálva megírja: „önérzetes büszkeséggel állapítjuk meg, hogy Győr munkássága megelőzte Csepelt. Már másfél hónapja, hogy a prémiumrendszer kérdésével foglalkoztunk, a szakszervezetek egymás után állást foglalnak az új bérfizetés mellett, sőt a Vagon- és Gépgyárban már régen életbe is léptették.”20 A gyárak ifjúmunkássága, a nagy számban foglalkoztatott tanoncok és fiatalkorú segédmunkások látták a szervezett munkások tevékenységét, részt vettek a gyári értekezleteken. így ennek a rétegnek politikai érdeklődése hamarosan kifejlődött, politikai tájékozottsága elmélyült. A gyári fiatalok az idősebbekkel együtt érezték a kizsákmányolást és az elnyomást, és menet közben tanulták meg a védekezést, ismerték meg a munkásság harci fegyvereit. A gyár légköre fejlesztette ki osztályöntudatukat. Az ifjúmunkásság másik csoportját a kisiparosok tanoncai alkották. Ezek szétszórtan éltek a városban, munkaidejük nem volt meghatározva, teljesen ki voltak szolgáltatva a mester önkényének. Mint sok minden más, a szocialista ifjúmunkások győri szervezete megalakításának gondolata is a Vagongyárból indult ki, még a háború idején. A szervezet hamarosan naggyá nőtt, tanfolyamain politikai oktatást végzett, szervezte az ifjúmunkások szabad idejét, szórakozásaikat, az akkori hagyományos módszerek szerint. A Tanácsköztársaság megalakulása után — az ifjúmunkás-kongresszuson elfogadott irányelvek alapján — hamarosan összeolvadt az értelmiségi és munkás ifiszervezet és eredményes munkát végzett. Az egyesült két szervezet, mint a KIMSZ (a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége) helyi szervezete működött. Munkájának gerincét az ipari ifjúmunkások élet- és munkaviszonyainak megjavítása alkotta. Bizottságok és brigádok alakultak, amelyek a tanoncok munka- és életviszonyait felülvizsgálták. A vagongyári tanoncok nagy része például messze vidékről járt be. A bejárókat szellőzetlen, bűzös barakképületben helyezték el, ahol a fiatalok földre terített szalmán aludtak. Az ifivezetők megjelentek a gyár vezetőségénél - kezükben a Tanácsköztársaságnak a tanoncok érdekében hozott törvényét lobogtatva és elérték, hogy az ócska barakkot alaposan kitakarították, kimeszelték, valamennyi fiú részére külön szalmazsákot és lepedőt biztosítottak, ami az akkori nagy textilhiány közepette csodaszámba ment. Ugyanakkor azonban a KIMSZ határozottan kiáll a munkafegyelem megszilárdítása mellett. Körlevelet intéz az üzemek munkástanácsaihoz és a kisebb üzemek bizalmijaihoz, hogy hetenként háromszor jelentsék a hiányzó vagy szabotáló ifjúmunkások névsorát. Közlik, hogy az illetőkkel szemben fegyelmi intézkedéseket foganatosítanak. „Ezen fegyelmi intézkedés június 28-án lép életbe.”21 Munkásjóléti intézkedések A Tanácsköztársaság alatt hozott népjóléti intézkedések mind a munkásosztály érdekét szolgálták. A direktórium sokszor a lehetetlent kísérli meg, hogy juttasson a dolgozóknak és családjaiknak mindazt, amiből a négy évig tartó háború és a rossz termések után sajnos olyan szűkösek a készletek: élelmet, tüzelőt, ruhát. Itt röviden néhány, kimondottan munkásléttel kapcsolatos intézkedésről számolunk be: Március 29-én a Testvériség hírt ad a Wennesz Jenő úton létesített első győri munkásszállóról. Május 7-én a Testvériség beszámol arról, hogy a direktórium 1400—1500 munkásház építéséről tárgyal. Július 9-én jelenik meg az új tanonctörvényről szóló hír: 6 óra munka, 2 óra elméleti oktatás. Június 22-én munkásfürdőt, konyhát, étkezőket létesítenek a gyárakban. „Veszélyben a munkáshatalom — veszélyben a haza!” A győri tanács első ülésén az első mondat így hangzott: „Ma ez a föld a miénk, tehát hazánk, meg is kell azt védeni.”22 És a március 23-i Széchenyi téri népgyűlésen Nagy István így beszél: „Mi, kommunisták ... kiáltjuk most: veszélyben a haza!” Május 1-én pedig megjelenik Gergely városparancsnok hirdetménye: „Rendelkezés ellenséges támadás esetére”. 72
