Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Második fejezet. A Vagongyár a Tanácsköztársaság alatt
A győri munkásság valóban kész volt a munkáshatalom fegyveres védelmére. Ennek első — sajnos hiábavaló — bizonyítékát a szomorú emlékű komáromi akció alkalmával adta. A Komárom felszabadítására vonatkozó terv úgy jött létre, hogy először a szlovák illegális párt vezetői találkoztak Bécsben, majd a komáromi pártvezetőség tagjai jöttek át Győrbe, ahol megbeszélték a fegyveres akciót.23 Április 30-án este a Vagongyár szirénajelére a vagongyári és ágyúgyári munkások a gyárakban gyülekeztek. Itt kiosztották a fegyvereket, és tehervonat szállította őket Komáromba. Az akció katonailag nem volt előkészítve, mint később kiderült, tervét egy hadnagy és a komáromi pártvezetőség készítette elő. Hochfelder Lipót, a legmagasabb beosztásban levő katonai politikai megbízott mindent megkísérelt, hogy a készülő támadást megakadályozza, de a komáromi parton összegyűlt munkások és katonák között olyan nagy volt a harci kedv, hogy még tisztjeiket is letartóztatták a támadás idejére, mert féltek, hogy a győri hadosztály politikai megbízottjának parancsára a támadást megakadályozzák. Az akciót végrehajtották, de az kezdeti sikerek után összeomlott. A tragédiát az tette súlyossá, hogy a csehek zárótűz alá vették a visszavonulás egyetlen útját, a vasúti-közúti hidat. A támadásban elől járó győriek a túlsó oldalon levő szigetre szorultak. Polgári ruhájuk elárulta, hogy irreguláris csapatokról van szó. Ezen a címen közülük a csehek több mint százat meggyilkoltak. A komáromi akciónál halt meg Mayer Lajos vagongyári mérnök, a megye termelési biztosa. A lapok az elsők között felismert elesettek neveit közölték, ezek: Szász Péter, Jäger József, Hegyesi Andor, Angyal Jenő, Bencze József, Fazekas Ferenc, Horváth István, Niedermayer Gyula, Gebauer Ágoston géplakatos, Halbrobr Nándor autószerelő, Heitz János géplakatos, Unzeitig József lakatos, Wéber György asztalos, Szabó Zoltán géplakatos — mind vagongyáriak. Igaz, hogy a kellő körültekintés nélkül megszervezett akció egyaránt veszélyeztette a kül- és belpolitikai, valamint a katonai érdekeket, mégis az akcióban résztvevők egyéni jóhiszeműsége kétségtelen, és egyetérthetünk a Testvériség május 7-i méltatásával: ,,A párt se nem kezdeményezte, se nem helyeselte. Mégis az eszme hősi harcosaiként tiszteljük a halottakat, mert ezek a szervezett munkások nem kérdezték, hova induljanak, miért megyünk? . . ,"2'‘ Leszögezhetjük még azt is, hogy a nagy áldozattal járó komáromi akció nem törte meg a vagongyári munkásság honvédő harci lendületét. 73 A komáromi események híre hamarosan eljutott a Kormányzótanácshoz, ahol aggodalmat keltett. A kormány megbízottként dr. Rákos Ferencet küldte Győrbe a helyzet rendezésére. Többek között kötelességévé tette, hogy a komáromi eset részleteit vizsgálja ki, de szükség volt arra is, hogy a veszélyeztetett Duna-vonal védelme egy kézben egyesüljön. Rákos rövid győri tartózkodása után jelentést küldött a kormánynak. Kun Béla, Kunffy és Garbai május 16-án Győrbe jöttek, itt népgyűlést tartottak, amelyen mindhárman felszólaltak. Kun Béla a szakszervezeti összbizalmi-értekezleten is beszédet mondott. ,,A komáromi puccsot - mondta — egyesek gyávaságból ürügyül használják fel, hogy a győri munkásság forradalmi lendületének szárnyait letörjék. Nem hiszem, hogy a győri munkásság részese akar lenni a gyalázatnak, ahol annyi vasas és fémmunkás van, akik minden mozgalomban elől jártak . . ,”25 Valóban a Vagongyár és az Ágyúgyár mozgalmi harcokban eggyé kovácsolódott munkássága már a proletárdiktatúra első napjaiban katonai alakulatokba tömörült. A munkások derékszíját kötöttek ruhájukra, és vállukon fegyverrel őrizték a gyárat és a fontos középületeket. A munkászászlóaljakat munkaidőn kívül képezték ki. Tagjaiknak a gyári sziréna riadójelére üzemükben kellett jelentkezni, (így történt ez a komáromi eseményeket megelőzően is.) Kun Béla beszéde után Hlavács Károly a vagongyáriak nevében szólt hozzá: ,,Amint Budapestet Szolnoknál a budapestiek védték, úgy akarják a vagongyáriak is Győrt védelmezni.”2*’ A május 20-án kezdődő sorozáson a tanácshatalom vezetői jelentek meg elsőnek. Az északi fronton diadalmasan előrenyomulok közt ott van a 19-es Kisalföldi Vörös Ezred, amely a harcokban kitünteti magát. Az ezred a Munkástanácstól díszes, hímzett vörös zászlót kap, a Vagongyár munkássága pedig a következő távirattal üdvözli a Vörös Hadsereget: ,,A Győri Vagon- és Gépgyár összmunkássága üdvözletét küldi a Felvidéken diadalmasan előrenyomuló proletár testvériségnek, öröm tölt el mindannyiunkat, amikor egyik kimagasló diadalukkal Kassa viszszafoglalását ünnepelték. Mi, akik itthon dolgozunk, szintén minden erőnkkel azon igyekszünk, hogy győzelmeteket minél jobban elősegítsük. Győzelmetekhez kitartást és szerencsét kívánunk. Éljen a világot megváltó forradalmi proletariátus.”27 Míg a Vörös Hadsereg a határokon küzdött, a belső ellenség ellen is fel kellett venni a harcot. Gyomorén szabáj
