Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
létszáma a pillanatnyi rendelésállománytól függően rendkívül ingadozó volt. A munkanélküliség pedig még a konjunktúra éveiben is volt. Kissé előre pillantva tekintsük át az ipari munkásság létszámának alakulását a Vagongyárban és néhány más, hasonló profilú, nagy gépgyárban:155 A munkáslétszám alakulása néhány nagy gépgyárban 1902. és 1911. között A gyár megnevezése 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 Ganz-Danubius 4622 5418 5343 3505 3580 4927 5448 5448 5138 4850 Schlick 960 907 830 874 1212 1223 1559 1559 1382 1195 Győri Vagon 1200 1612 1800 1625 2100 1483 2432 2432 1874 1500 Weitzer 1100 1270 1137 994 1369 1565 1727 1727 1587 956 Nicholson 460 551 662 857 1025 924 708 708 642 920 Ezek az adatok a Vasművek és Gépgyárak Egyesületének Évkönyvéből valók. Előfordul, hogy egy bizonyos évre vonatkozóan a Vagongyár létszámára közölt, más forrásból vett adatokkal nem egyeznek. Ilyen esetben figyelembe kell venni, hogy egy-egy naptári év különböző szakaszaiban is nagyon ingadozott a munkáslétszám. Példa erre éppen a korábban tárgyalt 1902-es év, a nagy sztrájk éve. A sztrájk befejezése után öt hét alatt a gyár 700 munkást bocsátott el.156 A bérharcok lendülete megtört. Csak 1907 körül — a gazdasági helyzet fellendülésével párhuzamosan — indult meg ismét a munkásság szervezkedése. 1907. augusztus 2-án a „Vagongyár összes munkássága” impozáns nyilvános gyűlést tartott a következő napirenddel: „A vagongyári munkások gazdasági és politikai helyzete . . .”157 — írja a Népszava. Ugyanakkor a szociáldemokraták szervezni kezdték a Vagongyár új kovácsműhelyének munkásait is. A kovácsműhely szervezett dolgozói még az év folyamán többször egységesen álltak ki követeléseik mellett. Mivel az üzem olyan munkást alkalmazott, aki a szakszervezetet szidalmazta, a kovácsok sztrájkba léptek. A Vagongyár munkásai szolidaritást vállaltak a sztrájkolókkal. Sztrájkba ugyan nem léptek, de a kovácsokat a sztrájk tartama alatt fizetésük 5 százalékával segítették. A sztrájk megtörésére az államhatalom minden eszközt felhasznált: a belügyminiszter 1907 decemberében feloszlatta a győri vasas szakszervezetet.158 Azt ugyan sikerült később elérni, hogy a szakszervezet ismét működhessék, de az új sztrájktörvény megbénította a gazdasági követelésekért folyó harcot. A munkásmozgalom vezetőire a bíróság egy év alatt 10 ezer nap és 14 ezer korona büntetést szabott ki.159 Egy időre, úgy látszik, sikerült megbontani a munkásság harci egységét, a győri munkásmozgalomban 1908-tól kezdve egyenetlenség és személyeskedés lett úrrá. így azután nem tudtak egységesen fellépni a továbbra is meglevő visszásságok elhárításáért. így a gyárban még mindig gyakoriak a balesetek, rossz a szociális ellátottság. „Az ebédlőnek csúfolt helyiség ott díszeleg a mellékhelyiségek mellett.”160 A tőkések a Vagongyárban is igyekeztek kialakítani az őket kiszolgáló munkásréteget. Rendezték a mesterek és csoportvezetők fizetését.161 A győri munkásmozgalom 1908 utáni hanyatlása a bérek alakulásánál is éreztette hatását. 1909-ben a Vagongyár rendelésállománya erősen lecsökkent, így sok munkást elbocsátottak. (1909-es munkáslétszám 2432, az 1910-es létszám 1874.)162 Jellemző ezekre az időkre a következő beszámoló: „Brézli művezető, aki jól ismeri a munkásoknak az érzéketlenségét a szenvedésekkel szemben, legújabban úgy 45
