Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
bosszulta meg a vagongyári munkások szervezetlenségét, hogy tekintet nélkül minden egyes munkásnak a bérét a felére szállította le. Aki eddig kapott 28, 30, 40 és 50 fillért óránként, az ezután csak 14, 15, 20 és 25 fillért fog kapni. Ezzel azután még akarja adni Brézli úr a nagylelkűt, hogy hiszen én humánus ember vagyok, mert habár kevés is a munka, azért nem bocsájtok el egyetlen munkást sem. És az ilyen szavak, az ilyen rideg kizsákmányoláson alapuló humanizmus, amint halljuk, imponál is bent a gyárban a szervezetlen jánosoknak és az igazgatóságnak, de nem imponál azoknak a szervezett munkásoknak, akik tisztában vannak azzal, hogy 14 fillérért is azt a munkát kell nekik teljesíteniük, amit azelőtt 28 fillérért teljesítettek.”163 Az egyik, amit ebből a cikkrészletből megtudunk, az, hogy a Vagongyárban is létezett olyan művezető, aki az igazgatóság teljes bizalmát élvezte, és ennek tudtával és jóváhagyásával hozza álhumánus intézkedéseit. De megtudunk valamit a munkabérekről is. Az akkor általános napi 10 órás munkaidőt alapul véve a heti keresetek 16,80, 18, 24 és 30 koronát tesznek ki. Egy évvel később, 1910-ben országosan az ipari munkásság 26,1 százalékának heti bére 14 és 20 korona között, 28,7 százalékának heti bére pedig 20 és 40 korona között mozog. 40 koronánál többet, amit, mint látjuk, a vagongyári munkások meg sem közelítenek, csak 5,8% keres.161 Az általános gazdasági helyzet romlása következtében a munkásság helyzete is tovább romlott. A gépgyártásban ugyanis már az 1912-es balkáni háború következtében - a háború ugyanis ideiglenesen elzárta a balkáni piacokat — bizonyos csökkenés volt. Az egyéb iparágak is stagnáltak, tehát a belső kereslet is csökkent. Az 1913-as, viszonylag rosszabb termés pedig a mezőgazdasági gépek iránti keresletet csökkentette. A vas- és gépgyárak már az 1912—13-as tél elején 25%-kal kevesebb munkást foglalkoztattak, 1913. november 20-án pedig már munkáslétszámuknak csak a felével dolgoztak.165 1914 januárjában Győrött is több ezer volt a munkanélküli.166 De a munkanélküliség réménél, a nélkülözéseknél is nagyobb veszély fenyegeti a munkásságot, a közelgő háború. A vagongyári munkások részt vettek a háború ellenes tüntetésekben16' ugyanúgy, ahogy 1905-ben az orosz polgári forradalom hírére, majd 1906-ban és 1907-ben168, a forradalom évfordulóján rendezett tüntetésekben együtt meneteltek a tömeggel Győr utcáin a vagongyáriak is. Ezek a harcok — elsősorban pedig szinte az egész évtizeden végigvonuló, az általános választójogért folytatott harc169 — érlelte meg a győri munkásságban azt a politikai öntudatot, amely képessé tette arra, hogy a Tanácsköztársaság idején sorsának irányítását saját kezébe vegye. Az első világháború évei A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete szerint a háború előtti idők legkedvezőbb konjunktúrájú esztendeje az 1912-es év volt. Az év folyamán a gyárak rendelésállománya annyira felszaporodott, hogy még 1913 elejére is maradt rendelés. Amikor a váratlanul kitört balkáni háború 1912 őszétől kezdve Európa-szerte depressziót okozott, a magyar gépipar ennek hatását csak az utolsó békeév — 1913 — második felétől kezdve érezte. A Vagongyár üzletmenete szintén az általános gazdasági környezethez igazodott. Hogy további fejtegetéseinkben szervesen kapcsolódni tudjunk a gazdasági előzményekhez, szögezzük le röviden, hogy az 1913. május 31-gyel befejeződő 1912-1913-as üzletévben a Vagongyár a többi gépipari vállalathoz hasonlóan bőven el volt látva megrendelésekkel. Bőségesen volt úgy normál, mint keskeny nyomtávú vasúti kocsira belföldi megrendelés. A hídépítő osztályt is főleg a magánipar megrendelései látták el munkával. Tulajdonképpen ebben az üzletévben indul határozott fejlődésnek a gyárnak az a két osztálya, amelynek munkája a következő években rányomja bélyegét a gyár egész tevékenységére. Az automobilosztály az Erste Böhmisch-Mährische Maschinenfabrik A. G. céggel kötött licencszerződés alapján elkezdi a Praga márkájú gépkocsik gyártását. A hadfelszerelési osztály egyre több megrendelést kap úgy a cs. és kir. hadügyminisztériumtól, mint a török hadvezetőségtől. A rendelések olyan nagyok, hogy az osztályt különleges hadijárműgyárrá akarják kifejleszteni. Nézzük most, mi lesz ezekből a tervekből a következő üzletévre. кг 1914. május 31-gyel befejeződő üzletév eredményein már érezhető volt a kedvezőtlen konjunktúra hatása. Noha MÁV-rendelés még volt, a belföldi magánrendelések erősen megcsappantak. Teljesen pangott a tartálykocsi-szállítás. Az exportrendelések — ezek között a Nemzetközi Hálókocsi Társaság részére továbbra is vállalt szállítások — veszteségesek voltak.1'0 A hídépítő osztály 46 <?
