Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)

Első fejezet. A Vagongyár alapítása

nyúlhegyi illetőségű asztalossegéd, győri lakos társaságában 1898. április 10-én Nyúlhegyen, a kocsmában, nagyobb csoport előtt „osztály elleni izgató beszédet tartott, s különösen a földfelosztást és az aratási munkálatok fel nem fogadását tárgyalta”. Az esetből izgatás vétsége miatti bűnvádi eljárás lett, és a Győri Királyi Törvényszék Cseh Árpádot 6 havi fogházra és 40 forintnyi pénzbüntetésre ítélte.145

A századforduló utáni első évekre az 1900-1903-as gazdasági válság nyomja rá bélyegét. A munkásság elsősorban a munkalehetőségekért és a megélhetésért harcol. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint Magyarországon az összes ipari munkások 12%-a volt munka nélkül. Pedig ekkor a válság még nem érte el mélypontját. Nagy volt a részleges munkanélküliség is: rövidített munkaidő, bércsökkentés, a bérek csökkentése mellett a munka intenzitásának fokozása. 1902. március 21-én Győrött háromszáz kőművessegéd tartott tüntető felvonulást. Jelszavuk volt: „Kenyeret a népnek!”146 A Vagongyárban is munkahiány volt. 1902. április 22-én a vasasok szocialista népgyűlést tartottak, ezen a legfontosabb témák: a szervezkedés, a gazdasági válság és az általános titkos választójog voltak.147

A munkásság szervezeteinek ellenpólusaként megalakult a Gyáriparosok Országos Szövetsége Győri Csoportja. A csoport elnökéül Wottitz Gusztáv vagongyári igazgatót választották meg.148 1902. szeptember 28-án zászlót avatott az Egyetértés Dalkör. A zászlóavatási ünnepségen elhangzott beszéd vezérgondolata: „Legyen ez az egyesület, mely e zászló alatt fog működni, a szociális békének, a munkás és munkaadó közötti egyetértésnek biztosítéka.”149 A munkások és munkaadók közötti „egyetértés” ekkor már nagy veszélyben volt. A gyárban napirenden voltak az elbocsátások. De napirenden voltak a viták is az elbocsátások sorrendjéről. A fenyegető munkanélküliség árnyékában a munkásságnak a tőkések bércsökkentési kísérleteivel is szembe kellett néznie. Hogy követeléseinek nyomatékot adjon, 1902. október 2-án 1700 munkás beszüntette a munkát. A munkásság képviselői és a gyár vezetői között azonnal megindulnak a tárgyalások. A gyár munkásai kijelentik, hogy amíg az előző héten elbocsátott 50 munkást vissza nem veszik, nem is tárgyalnak. A gyár vezetősége a sztrájkolókat felmondással fenyegeti. A munkásság azonban nem hátrál meg: folytatja a harcot három hétig. A gyár kísérletei,

hogy újonnan felvett munkásokkal vagy sztrájktörőkkel megindítsa a munkát, sikertelenek maradnak. A város polgársága is a sztrájkolok mellett van. A munkások vasárnapi munkaszünetet, 25-50 %-os túlóradíjat és 20 fillér legkisebb bért követeltek, azonkívül azt, hogy az igazgatóság az akkord megállapítása előtt hallgassa meg a csoport- és művezetők véleményét.100

A sztrájk befejezésekor végül is a következő megegyezés jött létre:

1. Az akkordbért, illetve a munka elkészítéséért járó díjat a művezető és a csoportvezető közösen állapítják meg. Az akkordbérről, illetve annak megállapításáról a csoportba tartozó munkásokat előre értesíteni kell. Különóránként másfél óra számítandó. A félórai többlet a gyár saját pénztárából fizetendő.

2. Az órabéreket szintén a művezetők és a csoportvezetők közösen állapítják meg.

3. Vasárnapi munka megtagadásáért a munkás a gyárból nem bocsátható el.

4. A sztrájk vezetői a gyárból hat hónapon belül el nem bocsáthatók.

5. Munkahiány esetén a munkások elbocsátását a művezetők és csoportvezetők előterjesztése alapján kell végrehajtani.

Alig fejeződik be a nagy sztrájk, december 7-én a mázolok és fényezők hagyják abba a munkát, jeléül annak, hogy a munkásság kitartását végsőkig igénybe vevő nagy sztrájkkal nem sikerült a munkásság kívánságainak érvényt szerezni. A válság fokozódik, nincs rendelés. A létbizonytalanság mindenkit fenyeget: hamarosan 700 munkást bocsát el a Vagongyár.151 Végeredményben a nagy sztrájk keserű szájízt hagy a munkásságban. A sztrájk vezetőit perbe fogják, börtönbüntetéssel sújtják vagy a városból kitoloncolják. Árulásról is suttognak. A győri vasas kiábrándult. Csökkent a szakszervezetek létszáma is.lj- Amikor a Vagongyár 13 mázolója 1904 márciusában egy elbocsátott társuk visszavétele miatt sztrájkba lépett, a többi munkás nem állt melléjük. A gyár nem tárgyalt velük, elbocsátotta őket.103 A Vagongyár vezetői ezt könnyen megtehették, hiszen az 1903-ig tartó válság végére az ipari munkanélküliek száma közel 100 000 volt,154 és a munkanélküliség a pangás elhúzódása miatt csak lassan szűnt meg. Egyébként is a gyárak munkás44