Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
ez mind nem volt elég akár a legkezdetlegesebb munkásvédelmi intézkedések általános bevezetésének biztosítására. A Vagongyárban is sok volt az egészségtelen, piszkos, rossz világításé, levegőtlen munkahely, gondoljunk arra, hogy volt ököristállókat alakítottak át műhelyekké. A Győri Hírlap gyakran ad hírt vagongyári balesetekről. ,,A győri vagongyárban ritkán múlik el nap, hogy valamelyik munkást baleset ne érje. A gyár igazgatósága 24 balesetről tett jelentést a Rendőrkapitányságnak.”129 De nemcsak a munkakörülmények rosszak, tűrhetetlenek a munkások életkörülményei is. A városi főorvos, az újvárosi szegények orvosa jelentést tett a győri tűrhetetlen lakásviszonyokról. Akinek van lakása, az is túlzsúfolt és valóságos járványtelep. Indítványozta, hogy vagy a város, vagy a gyárak építtessenek munkáslakásokat.130 A rossz lakásviszonyok kapcsán így ismét felszínre került a Vagongyár alapításakor már meghirdetett munkásházépítő akció. Igaz, hogy nem a Vagongyár épít munkásai számára házakat, hanem az 1901. július 3-án megalakult „Győri munkáslakás építő Részvénytársaság”. Az igazgatóságban azonban a főispán és a polgármester mellett helyet foglalnak Wottitz Gusztáv (vagongyári igazgató) és Wottitz Károly (a Vagongyár igazgatóságának tagja). 1901. augusztus 29-én a Vagongyár igazgatósága elhatározta, hogy a Vagongyár az újonnan alapított „Győri munkáslakás építő Részvénytársaságinál 65 000 korona értékű részvényt jegyez.1,1 A gyár így a Munkáslakás építő Rt. főrészvényeseinek egyike volt, és mint ilyennek, nagy befolyása volt a vállalat üzleti tevékenységére is. A Társaság telkeket vásárolt, és ezeken - egységes tervek szerint — egy- és kétszobás munkásházakat épített. A házakat vagy bérbe adták, vagy bizonyos előleg lefizetése után törlesztéssel eladták.132 A Győri Munkásház építő Rt. a második világháború végével szűnt meg. A részvénytársaság igazgatósági üléseinek jegyzőkönyveit tartalmazó választmányi jegyzőkönyvben az utolsó bejegyzés az 1943. március 4-én megtartott igazgatósági ülés jegyzőkönyve. A munkásházépítés egyik — nem olyan sokat hangoztatott — célja a munkásság helyhez, de még inkább üzemhez kötése volt. Hasonló cél vezette a vállalatot a tisztviselők és művezetők nyugdíjalapjának létrehozásánál is. Az 1902. november 30-án megtartott igazgatósági ülés foglalkozott a vállalat tisztviselőinek nyugdíjalapjával. „Goldstein igazgató közölte, hogy a Vagongyár állandó tisztviselői karának kit építése érdekében kívánatos lenne nyugdíjalap létrehozása, és hogy a szakértők által végzett számítások alapján a tisztviselőink nyugdíjalapja életképes lenne ...” A nyugdíjalaphoz igénybe szándékoztak venni: 1. a szállító cégek számláiban szereplő 2 ezrelékes árengedményt; 2. az alkalmazottak hozzájárulását; 3. a gyár hozzájárulását (amelynek legalacsonyabb garantált évi összege 6000 korona). A nyugdíjalapnak 1903. január 1-én kellett hivatalosan megalakulnia.133 1902-ben még csak tisztviselői nyugdíjalapról van szó, 1906-ban azonban már a tisztviselők és művezetők nyugdíjalapjáról beszélnek.131 Amikor a részvényesek gyáralap,tási szándékukat a városi közgyűlésnek beadványban bejelentették, mint szükséges feltételt említették meg a szükséges műszaki utánpótlást biztosító szakiskola felállítását is. „Szükséges . . ., hogy Győrött munkásoknak és mérnököknek megfelelő gyakorlati kiképeztetése céljából, ipari iskola felá11ittassék és fenntartassék . . .”13j 1898-ban az iskola felállításáról már komoly formában szó van. A Vagongyár „a Győrött felállítandó fa- és fémipari iskola létesítésére” 8000 forint hozzájárulási őszszeget és további tíz éven át 800 forint hozzájárulást ajánlott fel a városnak.136 A Fa- és Fémipari Szakiskolában 1901. október 28-án indult meg a tanítás, mégpedig az első évben a régi városházán, a Rákóczi Ferenc utcában. Az iskola 1902 őszén költözött új épületbe. A vagongyári kulturális és sportélet gyökerei szintén a gyár alapítását követő évekre nyúlnak vissza. 1898. április 19-én alakult meg a Magyar Vagon- és Gépgyár „Egyetértés” Dal- és Társasköre. Az alakuló közgyűlésen az ország egyik legelső daloskörét szervezték meg, és még 1898 folyamán önképzőkör és könyvtár is alakult. A dalkör első nyilvános szereplése 1901. június 19-én volt, az ipari munkások átképzésére szervezett győri bizottság előadássorozatának ünnepélyes megnyitóján. 1902-ben a vagongyári dalosok részt vettek a Dunántúli Dalosszövetség tatai versenyén és oklevelet szereztek, 1903-ban pedig Temesváron díjat nyertek. 1906-ban a vállalat és a munkatársak szép serleggel jutalmazták a dalosok önfeláldozó és eredményekben gazdag munkáját. Mint az „Egyetértés” Dal- és Társaskör alosztálya kezdte meg működését 1904-ben a Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. 42
