Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
Az 1879-ben alapított cukorkagyár munkáslétszáma 1900 körül 150. Az 1896-ban alapított Vagongyár induló munkáslétszáma 197. (1897. nov. 22-i adat.) 1898 szeptemberében a gyárban már 1200 munkás dolgozik.120 A 19. század végén a város lakossága foglalkozás szerint a következőképpen oszlott meg : Év összes lakosság Őstermelés számsz. % Ipar számsz. % Kereskedelem és hitel számsz. % Közlekedés számsz. % 1870 20 035 2415 12 5 750 28,7 2466 12,3 980 4,9 1880 20 981 1860 8,9 6 122 29,2 2570 12,2 1324 6,3 1890 22 795 1204 5,3 7 500 32,9 2072 9,1 1755 7,7 1900 28 989 1840 6,3 10 733 37,2 2824 9,7 2582 8,9 Tehát az önálló kisiparosoknak és ezek segédszemélyzetének121 jelentősége viszonylag még nagy volt. A gyári munkásság körében pedig az 1900 körül 1500—2000-es létszámú Vagongyár fontos tényező. A győri munkások szervezkedésére első adat 1890-ből a győri munkáskor megalapítása, amelyről az egykorú sajtó így számol be: ,,Az országszerte megindult munkásmozgalom Győrött is visszhangra talált s munkásaink ma tartották meg a központi bor- és sörcsarnokban óriási közönség jelenlétében előkészítő gyűlésüket, amelyen kimondották: a győri munkáskor megalapítását, a május elsejének, mint nemzetközi munkásünnepnek megünneplését és végül egy munkásbetegsegélyező pénztár létesítését...’’122 A győri munkásbeteg-segélyező pénztár a budapesti általános munkásbeteg-segélyező és rokkantpénztárhoz tartozott. A munkásbeteg-segélyezés megszervezésével javult a győri munkások szociális ellátottsága. A győri munkások 1890 körül politikai szervezkedésre még nem gondoltak. Sőt, úgy látszik, hogy még jó pár évvel később is, egészen a Vagongyár alapításáig nem volt jelentős munkásszervezkedés a városban.123 A győri ipari munkásság helyzetében nagy változást hozott a Vagongyár alapítása. Először is a Vagongyár munkáslétszáma erősen megnövelte a győri ipari munkásság létszámát és ezzel együtt öntudatát. Másodszor nem volt közömbös a vagongyári munkásság összetétele sem. A Vagongyárban sok szakmunkás dolgozott (asztalosok, kovácsok, lakatosok), akik a munkásságnak szervezettebb, öntudatosabb rétegét alkották. Mivel a Vagongyárban szükséges nagyszámú szakmunkást a gyár Győrből nem tudta biztosítani, szerte az országból toborozták a munkásokat. így sokat látott, sokat tapasztalt, nem utolsósorban pedig mozgalmi harcokban megedzett szervezett munkások kerültek Győrbe, és jelenlétük hamarosan érződött a vagongyári mozgalmi munkán is. 1890 körül Magyarországon is megnövekedett a nagyipari munkásság létszáma, és szervezettsége fokozódott. A monopolkapitalizmus kialakulásával együtt fokozódó kizsákmányolás és elnyomás ellen a munkásosztály gazdasági és politikai harcának fokozásával küzdött. A munkásság harcának eredményeként a törvényhozás is több esetben foglalkozott a munkásság helyzetével. Az 1891. XIII. te. a vasárnapi munkaszünet, az 1891. XIV. te. a betegség esetére szóló kötelező biztosítás, az 1893. XXVIII. te. a baleset elleni védekezés és a gyárfelügyelők hatáskörének szabályozása tárgyában intézkedik. De a törvényben biztosított jogok betartását is sok esetben csak harc árán tudják a munkások — így a vagongyári munkások is — biztosítani. A vagongyári munkások 1897 szeptemberében először a Népszava hasábjain tiltakoztak a gyárban uralkodó nyo40
