Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
kvóta” 34,4 százalékos volt. A kvóta arányában az ipar cikkenként részesedett a megrendelésekben. A válság éveiben a Vagongyár szintén kereste a lehetőséget a hadimegrendelések szerzésére. A gyárnak már 1902-ben volt katonai jármű osztálya, amely más gyártórészlegek bevonásával többek között ágyútalp-mintapéldányt készített a hadsereg részére. Az ágyútalpat a beküldött 19 rajz és 4 fénykép alapján kellett elkészíteni. A szükséges tengelyeket, kerekeket, rugókat stb. a vállalat katonai készletekből vásárolta, és egyes gyártási, illetve szerelési munkameneteket a hadsereg végeztetett el.115 Még az általában igen szűkszavú rendelési előjegyzési szövegből is kitűnik, milyen nagy fontosságot tulajdonít a gyár a mintadarab legyártásának. „Ezt az ágyútalpat a legnagyobb gondossággal kell elkészíteni — írják —, mert különben nem kapunk megrendelést.” Az első, a Vagongyárban elkészített közúti jármű katonai „trént” vontatott, és 1903-ban találkozunk tábori lövegmozdonyok, illetve lőszerszállító kocsik mintapéldányainak gyártásával is.116 Jelentős katonai megrendeléseket azonban a Vagongyár csak 1907-ben kapott, tüzérségi felszerelések készítésére. Az 1909. októberi igazgatósági jelentés szerint: „A cs. és kir. hadügyi kormány részére nagyszabású tüzérségi szállításokat végeztünk, amelyek ágyútalyigákból, lőszerkocsikból és ágyútalp alkatrészekből állottak. Különféle szállításokat teljesítettünk ezenkívül műszaki csapatok részére, és arra törekszünk, hogy hasonló szükségeltek fedezésénél szállításaink a jövőben is igénybe vetessenek, örömest emlékezünk meg arról, hogy a szállításainkkal a mértékadó körök megelégedését kiérdemeltük és így további üzletekre van kilátásunk.”117 Míg a Balkánon egyre feszültebbé váló politikai helyzet — 1903., Bosznia annektálásának éve — a vasútikocsi-exportot akadályozza, addig a feszültség hatására növekszenek a belföldi katonai megrendelések, és a gyár 1909-ben már Törökország részére is vállal katonai szállításokat.118 A török hadvezetőséggel az üzleti kapcsolat tartósnak bizonyult. 1910-ben a Vagongyár az előzőnél kedvezőbb feltételek mellett újabb jelentős megrendelésekhez jutott. A balkáni háború kitörése után (1912) tovább nőttek a török katonai megrendelések, de ekkor már a cs. és kir. hadügyminisztérium is a nagy megrendelők sorába lépett. Az 1912—13-as üzletévben az igazgatóság már arra gondol, hogy a katonai jármű osztályt különleges „hadijármű39 gyárrá” fejlessze, és bel- és külföldi összeköttetéseit lehetőleg minél jobban kiterjessze.119 Katonai szempontok játszottak közre már az 1913 folyamán folytatott gépkocsilicenctárgyalásoknál is. A munkásság helyzete, munkásmozgalmak, kulturális élet, sport A 19. század második felében a győri ipari munkásság nagy része kézművesműhelyekben vagy alacsony létszámú kisüzemekben dolgozott. A század vége felé csökkent az önálló iparosok száma, viszont nőtt az egyes kézművesműhelyekben foglalkoztatott segédek száma. Ugyancsak nőtt több gyár munkáslétszáma is. Az önálló iparosok számának alakulása Győrött 1828 1862 1876 1881 önálló iparosok összesen: 612 1490 1090 879 A ruházati szakmában: 322 266 236 189 Az építőipari szakmában: 44 82 85 42 1828-ban 185 cipész és csizmadia 264 segéddel dolgozott. 1876-ban az önálló iparosok száma ebben az iparban csak 127; de a segédek száma 339. 1828. és 1881. között a szabómesterek száma 56-ról 76-ra, a szabóiparban foglalkoztatott segédek száma 78-ról 204-re nőtt. A 19. század utolsó évtizedeiben gyorsan nőtt egyes győri üzemek munkáslétszáma is: Az 1852-ben alapított gyufagyár 5 munkással indult, 1900 körül a munkáslétszám 200. Az 1860-ban alapított tésztagyárnak (későbbi Koestlingyár) 1900-ban 400 munkása volt. Az 1877-ben alapított olajgyár csakhamar 120 munkással dolgozott.
