Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
kéttengelyű villamoskocsit (18 ülőhely és 12 állóhely), 1 db háromtengelyű tartálykocsit (szeszszállító kocsi) és 1 db kéttengelyű sörszállító kocsit szándékozott bemutatni.34 A következő években a Vagongyár több külföldi város részére gyárt városi villamoskocsikat. így 1901-ben Amszterdam város felsővezetékes áramellátású villamos motorkocsikat rendel. 1902-ben pedig Antwerpen (20 db) és ismét Amszterdam (50 db) rendel villamos motorkocsikat. Ezek a Vagongyár első lépései önmozgó — egyenlőre síni - járművek gyártására. Ugyancsak 1902-ben 3 db villamos vontatása bányamozdonyt is készít a gyár (220. sz. rendelés). A mozdonyba két villanymotort kellett beépíteni, amelyet a rendelő szállított. Ha megemlítjük még, hogy a megrendelők között szerepel többek között a Kelet-indiai Vasutak (100 db négytengelyű, forgóvázas személykocsi), Costa-Rica-i Vasutak (8 db teherfékkocsi) és a Dél-Afrikai Brit Gyarmatok, valamint a Londoni Földalatti Vasút. Leszögezhetjük, hogy a Vagongyár sikerrel szerepelt a nemzetközi piacon is. üzleti eredményeit versenyképes áraival, jó minőségű gyártmányaival és a szállítási határidők pontos betartásával érte el. A vasúti gördülőanyag elhelyezési nehézségei késztették elsősorban a Vagongyár vezetőit arra, hogy gyártmányskálájukat kiszélesítsék. Az 1899-1900-as üzletévi jelentésből értesülünk, hogy a gyárban „villamos accumulátor gyártási osztály” kezdte meg működését. Az 1900. évi október 27-i Mérleg Számla „Vagyon” tételei között szerepel már az akkumulátorgyári berendezés 101 242,21 és akkumulátorgyári anyagkészlet 102 642,84 korona értékben. Az akkumulátorgyártás megkezdése az elektromos meghajtású közúti járműgyártáshoz kapcsolódik. Amikor a Vagongyár vezetőségének 1899. április 27-én tartott ülésén határozatot hoztak az akkumulátorgyártó részleg felállítására, a jegyzőkönyv szerint a kérdés megvitatása közben az igazgatóság elnöke felvetette az autógyártás gondolatát. Erre Lederer Ágoston, a tőkések képviselője azt válaszolta, hogy ezzel a kérdéssel hosszabb idő óta foglalkoznak már, de végleges döntést addig nem hoznak, amíg a megfelelő akkumulátor gyártása biztosítva nincs. A Vagongyárban legelőször tehát elektromobil gyártására gondoltak, de ezt a lehetőséget később elvetették. Az akkumulátorgyártó részleget 1901-ben új vállalattá alakították át.35 De a vagongyártó részleg gyártmányai között is találkozunk — a villamos motorkocsikon kívül is — most érlelődő, új gyártmányokkal. 1902. május 1-én (197. sz. rendelés) gyári, saját célra, „készletre” 1 db (amerikai típusú) tehergépkocsi (Lasten-Automobil amerikanischer Type), és 1902. november 10-én 2 db kéttonnás tehergépkocsi - elkészítését rendelik meg. Ezek a rendelések utalnak arra, hogy a Vagongyárban már ekkor foglalkoztak a közúti járműgyártás gondolatával, noha a gyártás megindítását hivatalosan a vállalat is csak 1903-tól számította. Ugyancsak az 1902-es kiírások utalnak a későbbi katonai szállítóeszköz-gyártásra is. A 234. sz. gyári számú megrendelés alapján a Vagongyárban 1 db lövegtalp mintapéldányát készítik el a К. u. K. Artillerie-Zeugs-Depot in Wien (Bécsi Tüzérségi Szertár) részére. Maga a kiírás módja is mutatja, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonított a gyár vezetősége egy esetleges rendelésnek: „a beküldött 19 rajz és 4 fénykép alapján a lövedéktalp mintapéldányát a legnagyobb gondossággal kell elkészíteni, mert különben a gyár nem kap rendelést”. A tüzérségtől már bekérték a gyártmányhoz a katonaság részéről szállítandó alkatrészeket. Nyomatékosan felszólítanak mindenkit, hogy a munkáról senkinek felvilágosítást ne adjanak, és a rajzokat is titkosan kezeljék. A gyártási profil alakulása szempontjából megkülönböztetett figyelmet érdemelnek - az egyelőre még a vagonosztályon végzett közútijármű-készítő kísérletek. Az elhatározástól a kivitelezésig hosszú az út. A győri Vagongyár szakemberei számára sem volt könnyű a rohamos fejlődésben levő — és egyben átmeneti időszakot átélő - gépjárműgyártás területén olyan gyártmányt kiválasztani, amelynek valóban jövője van, és amely az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok között anyagi sikerrel is kecsegtet. Motoros síni jármű vagy motoros közúti jármű, személyszállító jármű, haszonjármű vagy katonai jármű, illetve gőzmotor, folyékony üzemanyagú motor (benzin, spiritusz stb.) vagy villamos (akkumulátoros) üzem, így tevődtek fel a kérdések. Amint az egykorú komoly szakközleményekből kitűnik, az itt felsorolt változatok az 1900-as évek elején még egyenlő eséllyel estek latba. Biztosra vehetjük, hogy a Vagongyár szakembereinek a lehetőségekről megvolt a jó általános szakmai tájékozottsága. A Vagongyár vezetésének belső nyelve akkor még a német, és a gyár szakemberei legalább annyira tájékozottak az ausztriai, sőt németországi műszaki fejlődésben, mint a hazaiban. Győr fele úton van Budapest és Bécs között, és eltekintve attól, hogy a gyár részvényeseinek egy része bécsi származású, egy része pedig bécsi lakos is volt, magát a várost is sok gazdasági szál fűzte 18
