Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)

Első fejezet. A Vagongyár alapítása

kéttengelyű villamoskocsit (18 ülőhely és 12 állóhely), 1 db háromtengelyű tartálykocsit (szeszszállító kocsi) és 1 db két­tengelyű sörszállító kocsit szándékozott bemutatni.34 A következő években a Vagongyár több külföldi város részére gyárt városi villamoskocsikat. így 1901-ben Amsz­terdam város felsővezetékes áramellátású villamos motor­kocsikat rendel. 1902-ben pedig Antwerpen (20 db) és ismét Amszterdam (50 db) rendel villamos motorkocsikat. Ezek a Vagongyár első lépései önmozgó — egyenlőre síni - jár­művek gyártására. Ugyancsak 1902-ben 3 db villamos von­tatása bányamozdonyt is készít a gyár (220. sz. rendelés). A mozdonyba két villanymotort kellett beépíteni, amelyet a rendelő szállított. Ha megemlítjük még, hogy a megrendelők között szerepel többek között a Kelet-indiai Vasutak (100 db négytengelyű, forgóvázas személykocsi), Costa-Rica-i Vas­utak (8 db teherfékkocsi) és a Dél-Afrikai Brit Gyarmatok, valamint a Londoni Földalatti Vasút. Leszögezhetjük, hogy a Vagongyár sikerrel szerepelt a nemzetközi piacon is. üzleti eredményeit versenyképes áraival, jó minőségű gyártmá­nyaival és a szállítási határidők pontos betartásával érte el. A vasúti gördülőanyag elhelyezési nehézségei késztették elsősorban a Vagongyár vezetőit arra, hogy gyártmány­skálájukat kiszélesítsék. Az 1899-1900-as üzletévi jelentésből értesülünk, hogy a gyárban „villamos accumulátor gyártási osztály” kezdte meg működését. Az 1900. évi október 27-i Mérleg Számla „Vagyon” tételei között szerepel már az ak­kumulátorgyári berendezés 101 242,21 és akkumulátorgyári anyagkészlet 102 642,84 korona értékben. Az akkumulátorgyártás megkezdése az elektromos meg­hajtású közúti járműgyártáshoz kapcsolódik. Amikor a Va­gongyár vezetőségének 1899. április 27-én tartott ülésén ha­tározatot hoztak az akkumulátorgyártó részleg felállítására, a jegyzőkönyv szerint a kérdés megvitatása közben az igaz­gatóság elnöke felvetette az autógyártás gondolatát. Erre Lederer Ágoston, a tőkések képviselője azt válaszolta, hogy ezzel a kérdéssel hosszabb idő óta foglalkoznak már, de végleges döntést addig nem hoznak, amíg a megfelelő ak­kumulátor gyártása biztosítva nincs. A Vagongyárban leg­először tehát elektromobil gyártására gondoltak, de ezt a lehetőséget később elvetették. Az akkumulátorgyártó rész­leget 1901-ben új vállalattá alakították át.35 De a vagongyártó részleg gyártmányai között is találko­zunk — a villamos motorkocsikon kívül is — most érlelődő, új gyártmányokkal. 1902. május 1-én (197. sz. rendelés) gyári, saját célra, „készletre” 1 db (amerikai típusú) tehergép­kocsi (Lasten-Automobil amerikanischer Type), és 1902. no­vember 10-én 2 db kéttonnás tehergépkocsi - elkészítését rendelik meg. Ezek a rendelések utalnak arra, hogy a Va­gongyárban már ekkor foglalkoztak a közúti járműgyártás gondolatával, noha a gyártás megindítását hivatalosan a vállalat is csak 1903-tól számította. Ugyancsak az 1902-es kiírások utalnak a későbbi katonai szállítóeszköz-gyártásra is. A 234. sz. gyári számú megrendelés alapján a Vagon­gyárban 1 db lövegtalp mintapéldányát készítik el a К. u. K. Artillerie-Zeugs-Depot in Wien (Bécsi Tüzérségi Szertár) ré­szére. Maga a kiírás módja is mutatja, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonított a gyár vezetősége egy esetleges rendelésnek: „a beküldött 19 rajz és 4 fénykép alapján a lövedéktalp mintapéldányát a legnagyobb gondossággal kell elkészíteni, mert különben a gyár nem kap rendelést”. A tüzérségtől már bekérték a gyártmányhoz a katonaság részéről szállítandó alkatrészeket. Nyomatékosan felszólíta­nak mindenkit, hogy a munkáról senkinek felvilágosítást ne adjanak, és a rajzokat is titkosan kezeljék. A gyártási profil alakulása szempontjából megkülönböz­tetett figyelmet érdemelnek - az egyelőre még a vagon­osztályon végzett közútijármű-készítő kísérletek. Az elhatározástól a kivitelezésig hosszú az út. A győri Vagongyár szakemberei számára sem volt könnyű a roha­mos fejlődésben levő — és egyben átmeneti időszakot átélő - gépjárműgyártás területén olyan gyártmányt kiválasztani, amelynek valóban jövője van, és amely az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok között anyagi sikerrel is kecsegtet. Motoros síni jármű vagy motoros közúti jármű, személy­­szállító jármű, haszonjármű vagy katonai jármű, illetve gőz­motor, folyékony üzemanyagú motor (benzin, spiritusz stb.) vagy villamos (akkumulátoros) üzem, így tevődtek fel a kér­dések. Amint az egykorú komoly szakközleményekből kitűnik, az itt felsorolt változatok az 1900-as évek elején még egyenlő eséllyel estek latba. Biztosra vehetjük, hogy a Vagongyár szakembereinek a lehetőségekről megvolt a jó általános szakmai tájékozottsága. A Vagongyár vezetésének belső nyelve akkor még a német, és a gyár szakemberei legalább annyira tájékozottak az ausztriai, sőt németországi műszaki fejlődésben, mint a hazaiban. Győr fele úton van Budapest és Bécs között, és eltekintve attól, hogy a gyár részvénye­seinek egy része bécsi származású, egy része pedig bécsi lakos is volt, magát a várost is sok gazdasági szál fűzte 18

Next

/
Thumbnails
Contents