Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
sziréna reggel ó-kor és délután 4-kor fújt. A gyár munkásai azonban 8 órai munka után hazamentek. Két hét múlva az igazgatóság felhagyott a próbálkozással, azt azonban elérték, hogy sürgős munka esetén túlóradíj nélkül dolgoztatták az embereket. Ez ellen a munkásság nem mert fellépni. Még élénken éltek az emberek emlékezetében a válság idején munka nélkül eltöltött évek. A mozgalmi élet ezekben az években úgyszólván szünetelt. A szakszervezeti bizalmiak néha tolmácsolták ugyan a munkásság követeléseit, de szervezett fellépésre alig került sor. így 1936. október 23-án bérmozgalmak voltak a Vagongyárban. 1937 nyarán az autógyár munkásainak sztrájkkísérletét a szakszervezeti vezetők halogató, félrevezető taktikája hiúsította meg. 1938. október 6-án a kommunista párt győri illegális szervezete háborúellenes röplapokat szórt szét a Vagongyár területén, jeléül annak, hogy a munkásság nem volt közömbös a gazdasági és politikai problémák iránt.102 A munkásság egységét a harmincas évek közepétől gyengítette a hivatalos szociálpolitikai intézkedések formájában megindított ellentámadás. A Gömbös-kormány és az utána következő magyar kormányok bőségesen éltek a szociális demagógia eszközével. 1937. november 21-én Győrött megalakult a Nemzeti Munka Központ. Az alakuló gyűlés szónoka azt mondja: „Nemzeti alapon álló ipari munkástömörülést akarunk. Nem osztályharcot, hanem a munkások és munkáltatók egyenjogúságát.”163 Az osztályharc leszerelése, a munkásosztály „nyugalmának” biztosítása és „visszavezetése a nemzeti gondolathoz” a harmincas évek második felében már a burkolt háborús készülődés miatt is fontos volt. Az első szociálpolitikai intézkedés a 8 órás munkanap volt, amelyet 1937-ben iktattak törvénybe (XXI. t. c.). Ezzel egyidőben rendelkeztek a minimális bérek bevezetéséről és a fizetett szabadság intézményéről is. Az 1938-ban bevezetett, ún. családi munkabér minden gyermek után havi 5 P gyermeknevelési pótlékot biztosított. A szociális törvényhozás több fontos intézkedését - így a 8 órás munkaidőre és a fizetett szabadságra vonatkozó törvény hatályát — azonban már 1939 őszén, a második világháború kitörésekor felfüggesztették. A győri program végrehajtása kapcsán, majd a második világháború alatti haditermelés idején a győri gépipari munkások között már megszűnt a munkanélküliség. 1941 októberében az igazgatóságnak már a munkáshiány okozott gondot. „A ránkrótt feladat nagyságánál tulajdonképpen a megszerezhető munkáslétszám szabta meg a határt”104, sőt egyes szakmunkásokat kívülről kell Győrbe telepíteni és számukra munkáslakásokat építeni. Az első építkezés — ugyan nem munkáslakás — a Munkácsy út 1—5. szám alatti nyugdíjbérház építése. A nyugdíjbérházat a nyugdíjpénztár vagyonának egy részéből, 1 550 000 pengőért építették. A Vagongyár az ipartelepi állomás mellett 1943-ban családi házakat, és a régi állatvásártéren 4 bérházat építtetett. Az utóbbiakat csak a felszabadulás után fejezték be. „Ezek az építkezések a munkáslakások kérdését távolról sem oldották meg. „Győr város — mondja az igazgatóság 1940—41. évi beszámolójában — 100 munkáslakás építését határozta el, nekünk azonban ugyancsak legalább 100-120 munkáslakást kellene építeni, hogy e téren lehetetlen helyzet ne álljon elő.” A haditermelés bővítése a munkáslétszám állandó emelését követelte meg. Némi túlzással ugyan, de igaz a gyár 1943. július 13-i igazgatósági ülésén elhangzott azon kijelentés, hogy míg más üzemek háború előtti teljesítményük 3—4-5-szörösét érik el, „nálunk hat év alatt hússzorosa fölé emelkedett a munkáslétszám és a termelvények mennyisége”. A létszám ilyen nagyarányú szaporítása nehezen ment. Egyre nőtt a vidékről bejárók száma. A vállalat vidéki dolgozók szállítására 20 autóbuszt állított üzembe. De alkalmaznak munkaerőként „nemzetiségi” és „közérdekű” munkaszolgálatosokat is. A Vagongyár hadiüzem katonai parancsnokának fegyelmezési eszközei között szerepelt a fogda is. Ide zárták a renitenskedőket, akik ellenvéleményt mertek nyilvánítani, vagy akik nem akartak túlórázni.165 Ugyancsak a zavartalan termelés biztosítása érdekében a vállalat igyekszik „jó üzemi légkört” kialakítani. A két háború közötti igen nehéz időkben a mindenkori lehetőségekhez mérten ugyan, de volt kulturális és sportélet a Vagongyárban. Az első világháború után a gyár megkapta a háború alatt kórháznak használt barakképületet. A Megyeház utca tengelyében elhelyezkedő épület beékelődött a gyár területébe, így igen alkalmas volt különböző gyári létesítmények elhelyezésére. Itt kapott otthont az „Egyetértés” Dal- és Társaskör, és a belőle a világháború folyamán kivált és önállóan tovább működő „Egyetértés” Torna Osztály, az ETO. Az Egyetértés Dal- és Társaskör számára fenntartott részen volt a szépirodalmi könyvtár, amely a gyár minden dolgozójának rendelkezésére állt. Hetenként egyszer volt könyvtári óra. A kölcsönzést a kör tagjai végezték társadalmi munkában. A 200 embert befogadó nagy 160
