Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
Az üzem termelését ezekben az években elsősorban nem a megrendelések nagysága, hanem a rendelkezésre álló nyersanyag mennyisége határozta meg. A háború alatt ugyanis - már az ipari termelés felfutása következtében is — megnőtt a vasút áruforgalma. Az országhoz csatolt területeknek a gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolása szintén növelte a MÁV vasútikocsi-igényét. A Vagongyár megrendelés-nyilvántartásában 1940 után jelentős MÁV teherkocsi-megrendeléseket jegyeznek elő. Ezeknek a teherkocsi-rendeléseknek zömét a gyár már nem tudta legyártani, hiszen 1940 után 500 tartálykocsit is legyártott a Német Vasutak részére. Az 1944-es bombázások pedig a vagonüzem termelését is megbénították. Autógyár Az állandóan fejlődő autógyártás helyszűkével küzdött, így a repülőgépgyártó programmal összehangolva, 1941-43- ban felépítették a Vagongyár új autógyárát. A részlet- és végszerelde, valamint az ezekhez csatlakozó befuttató, illetve fékterem alapterülete 5000 m2 volt. Ezekben a motorok, gépkocsiegységek, valamint az alvázak végszerelését ütemszerűen végezték, ami a nagyobb sorozatgyártás előfeltétele volt. A 13 200 m2 alapterületű autógépműhelyben 1944 végéig a szerszámgépek száma mintegy 400-ra emelkedett. A gépek szakszerű csoportosításával biztosították a folytonos és tervszerű megmunkálást. A gépműhelycsarnokkal szomszédos volt a hőkezelőüzem. Itt végezték a fogaskerekek, a hornyos tengelyek, mellső tengelyek stb. edzését és nemesítését. A készre szerelő műhelycsarnokkal párhuzamosan helyezkedett el a különálló, 5400 m2 alapterületű karosszériaműhely, amelyben normál teherfelépítményeken kívül különleges felépítményeket, autóbusz-felépítményeket stb. gyártottak. Az egyes üzemekben nyertek elhelyezést az oda illetékes üzemirodák, míg a műhelyfőnökség, a gyártástervező, kalkulációs és szerkesztési irodák külön központi épületben voltak, a műhelyek közelében. A korszerű, új műhelyekben emelkedett a gyártási kapacitás. 1942-től kezdve a havi termelés a Botond típusnál több mint 100 db, a Super vagy a Maros típusnál 150—200 db, és a Túrán harckocsinál 6—8 db volt.129 A szovjetellenes háború kitörésekor, 1941-ben adta ki a Honvédelmi Minisztérium a második nagy teherautó-megrendelést. Ez volt az ún. Botond II. program. A Botond II. program keretében a munkaközösségben részt vevő gyárak 1400 kocsit készítettek el. Mint az előző megrendelésnél, a gyártást ez alkalommal is felosztották. Az alvázak gyártásában elsősorban a MÁVAG, a győri Vagongyár és a Weiss Manfred-gyár vett részt, a motorokat 50-50% arányban a Vagongyár és a Láng-gyár, a felépítmények 50 %-át a Vagongyár készítette, ami egyben szerelési arányt is jelentett. A Botond II. szériába nagyobb teljesítményű (70 LE) motort építettek be, és néhány kisebb konstrukciós átalakítást végeztek. A hajtó- és futómű szerkezete és méretezése változatlan maradt. Az 1943-ban kiadott Botond III. megrendelést a gyár már nem tudta legyártani. A Vagongyár katonai megrendelésre a Botond mellett tovább gyártotta még a jól bevált RÁBA-AFi típusú teherautót, majd a honvédség megbízásából 1942 folyamán a RÁBA К III. típusú, 65 lóerős motorral felszerelt 3 tonnás tehergépkocsiból kifejlesztették a RÁBA-Maros katonai tehergépkocsit. A RÁBA—Maros teherautók motorját a Weiss Manfred- és a Láng-gyár, karosszériáját a Vagongyár és a MÁVAG gyártották. A két utóbbi gyár végezte a szerelést is. Ebből a típusból 350 darab készült el.130 A Vagongyárban elkészült egy tüzérségi vontató mintapéldánya is.131 Az autó- és traktorgyártásból fejlődött ki Magyarországon 1938 után a harckocsigyártás. A Vagongyár a Skoda-licenc alapján készült, Túrán típusú, közepes harckocsi gyártásában vett részt. A Túrán harckocsit 1940 őszétől négy gyárnál: Weiss Manfred (70 db), Vagongyár (70 db), Ganz (50 db) és MÁVAG (40 db) rendelték meg. A szériagyártás alapját képező végleges műhelyrajzokat a HTI készítette el. Biztonsági szempontból a Túrán gyártásánál a négy gyár nem alkotott munkaközösséget, hanem mindegyik különkülön berendezkedett az egész harckocsi gyártására. Ez azt jelentette, hogy mindenütt külön el kellett készíteni a gyártáshoz szükséges szerszámokat és készülékeket. Ez a termelést megdrágította és lassította. A mintapéldány 1941 augusztusára készült el, 1942 nyarán kerültek az első harckocsik a csapatokhoz, és 1943 elején az első Turán-megrendelést a gyárak már legyártották. 1944 tavaszáig a Vagongyár közel 120 darab Túrán harckocsit gyártott. Egy harckocsi gyártási munkálatai és anyagszükséglete közel hét teherkocsiéval volt azonos. Ezért a harckocsigyártás beindításával a teherkocsigyártás visszaesett.132 1941 őszén kiadták már a Túrán II. és a Túrán III. megrendeléseket is, amelyekre a programba bevont gyárak 1943 és 1944 folya154
