Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
tek, ennek méreteit pedig addig nem tudták eldönteni, amíg a repülőgépgyártás programja végleg ki nem bontakozott. Az autóüzemben 4800 P értékű épületet emeltek, és 1939-40-ben 629 000 P és 1940-41-ben 154 000 P értékben vásároltak az üzem részére gépeket. Ezeknek egy részét, mint már utaltunk rá, repülőgép-alkatrész megmunkálására is szánták. 1940-ben a Botond járművek tárolására facsarnokot építettek (49 000 P). 9. Repülőgépgyár A repülőgépgyár fejlesztését a Légierők Parancsnokságával összhangban végezték. Az 1940—41-es üzletévben a légierők repülőgép-javítási munkákat végeztettek, és 30 db Focke- Wulf 58-as gép gyártását rendelték meg. A gyártás zavartalan lebonyolításához 150 X 25 m méretű félkész- és készalkatrészraktárt építettek. A raktár mellé 150 m hosszú és 27 m széles szerelőcsarnokot terveztek. Ennek fele elkészült az 1940-41-es üzletévben. A régi műhelyben elhelyezett raktárt és a festő-, illetőleg cellonozóműhelyt kitelepítették, és ezek részére megfelelő nagyságú helyiséget építettek. A repülőgépgyár fejlesztésére 1939—1941. között mintegy másfél millió pengőt költöttek (795 000 P épület és 740 000 P gép). 10. Hidműhely, daru-, váltó- és kisvasúti osztály Az 1907-ben épült hidműhely a nagyobb rendelések kapcsán felmerült követelményeknek nem felelt meg, így a vállalat 1939-ben megbízást adott egy korszerű, 130 X 40 m alapterületű műhelycsarnok építésére és annak megfelelő gépekkel való ellátására. Ebbe az üzembe 1941-ig 539 809 pengőt fektettek be (290 273 P épület és 249 535 P gép). Mivel az üzem gazdaságos volt, annak további fejlesztését is tervbe vették. Az 1940-41-es üzletévben az átlagos munkáslétszám 4398 volt (ebből 4247 férfi és 151 nő). Az okleveles mérnökök száma 64, az ipari iskolás technikusoké 177, az adminisztrációs tisztviselőké 247, külön a női tisztviselőké 132 volt. A gyárban 2 orvost alkalmaztak. A munkáslétszám az előző üzletévhez viszonyítva aránylag jobban emelkedett, mint a kiszállítások értéke. Ennek a magyarázata az, hogy a Vagongyár fokozatosan ráállt arra, hogy a korábban külső szállítóktól vásárolt alkatrészeket saját maga állítsa elő. Ez volt tehát a helyzet a háború kitörésekor. Magyarországnak a háborúba való bekapcsolódása mélyreható és bonyolult változásokat hozott létre az ország gazdasági szerkezetében, és fordulópontot jelentett a Vagongyár további fejlődésében is. A nemzetgazdaság militarizálása és az állam beavatkozása a termelésbe már a győri programmal megindult. A szovjetellenes háborúban való részvétel teljessé tette a hadigazdaságra való átállást. A gazdasági életet, a termelést a hadsereg felszerelése és hadianyaggal való ellátása szolgálatába állították. Az állam vált az ipari termelés legfőbb fogyasztójává, és óriási rendelésekkel látta el a nagyipart, elsősorban a hadsereg szükségleteit biztosító hadianyaggyárakat. Az állam beavatkozott a termelés olyan kérdéseibe, mint a vállalatalapítás, a nyersanyag- és energiaellátás, árszabályozás, a hitelélet és a munkaerő-ellátás kérdése, és ugyancsak az állam — a hadigazdaság finanszírozására — a költségvetésen keresztül osztotta el a nemzeti jövedelem egyre nagyobb részét. A katonai szükséglet fedezésére kiadott állami megrendelések a vezető monopolista vállalatok számára igen nagy termelési programok kidolgozását tették lehetővé. A háborús érdek tehát közvetlenül összefonódott a legnagyobb finánctőkés csoportok profitérdekeivel. — Magyarország 1944-ig, amíg az ország területe hadszíntérré nem vált, csak korlátozott mértékben vett részt a háborúban. Németország, amelynek gazdasági és politikai befolyása a háború folyamán állandóan nőtt, arra hivatkozva, hogy Magyarország katonailag nem visel súlyos terheket, a magyar gyáripart a német hadigazdaság részének tekintette. 1941 nyarán megkezdődtek a német—magyar ipari tárgyalások. Ezek folyamán Magyarország ipari kapacitásának jelentős részét Németországnak engedte át. Megállapodtak abban is, hogy minden olyan kapacitást, amelyet Magyarország német segítséggel a közeljövőben kiépíthet, 70%-ban minden időben a német szállítások számára kell fenntartani. A magyar hadiipari kapacitás lefoglalásának fontos formája volt a német hadsereg részére végzett bérmunka. A német hadseregszállító üzemek nagyarányú bérmunka-megrendeléseket adtak fel a magyar gyáraknak. A rendelésekhez szükséges terveket is a németek adták. Az 1941 előtt miniszterelnöki engedélyhez kötött, és csak szórványosan feladott bérmunkamegrendelések a szovjetellenes háború kitörése után ugrásszerűen megnőttek. A német finánctőke és hadvezetőség a magyar iparnak kiadott bérmunka elvégzésének ellenőrzésére külön bizottságot hozott létre, a DIKO-t (Deutsche 148
