Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
Industrie Commission in Ungarn). A bérmunkarendszer a magyar tőkéseknek hatalmas profitot jelentett, és lehetőséget üzemeik bővítésére, egyúttal azonban fokozta Magyarország gazdasági kiszolgáltatottságát, hiszen a bérmunkarendszeren keresztül a magyar ipar nyersanyag- és munkagép-ellátottsága fokozatosan a németektől függött.118 A háború ideje alatt nagyarányú és gyors beruházások váltak szükségessé, annál is inkább, mert Magyarországon a trianoni békeszerződés előírásai értelmében a hadiüzemeknek csak szűk kapacitása volt, és csak 1938 után fogtak hozzá a hadikapacitás kiépítéséhez. Az 1941-ig kiépített kapacitás a háborús szükségletekhez képest már kezdetben elégtelen volt. A szükségessé váló befektetések olyan nagyok voltak, hogy ezek lebonyolítására a tőkések anyagi erőforrásai nem voltak elegendők. A belső felhalmozás során összegyűjtött tőke mellett részvények kibocsátásával is lehetett tőkéhez jutni - ezen a téren volt is tevékenység —, de olyan hatalmas anyagi erőforrásokra volt szükség, hogy a háborús fejlesztések finanszírozására az állam közbejötté nélkül nem volt megoldható. Az állam ezért ellenőrzése alá vonta a magánbankhiteleket, és gondoskodott arról, hogy ezek elsősorban a háborús fejlesztések finanszírozását szolgálják. Ezen túlmenően a háborús termelés bővítését a Nemzeti Bankon vagy az Ipari Munkaszervező Intézeten (IMI) keresztül a hadiüzemeknek folyósított kölcsönökön keresztül finanszírozta. Végül az állam a hadiipari kapacitás bővítését adómentesen leírás engedélyezésével is támogatta. A legnagyobb hadiipari üzemek már 1938 végén kérték, hogy a nagyarányú katonai beruházásokat három év alatt 40—40—20% arányban leírhassák. Ez azt jelentette, hogy az áruk árát a különlegesen magas (amortizációs) kulcs arányában megdrágíthatták. Ezt a lehetőséget a hadigazdálkodás idején szélesebb körben alkalmazták. A hadigazdaságra való áttérés a Vagongyár számára elsősorban a repülőgépgyártás erőltetett ütemű kiépítését jelentette. 1941. június 6-án a Honvédelmi Minisztérium és a német Repülésügyi Minisztérium (RLM) államközi megállapodással dolgozta ki a magyar—német repülőgép-építési munkatervet. A HM vállalta, hogy a magyar repülőgépipart a saját szükségletén kívül a német repülőgép-termelés kiegészítésére is beállítja. A HM és a Messerschmitt A. G. licencszerződést is kötött. Ez a megoldás a németek szempontjából a hadiipar decentralizálását is szolgálta, amit a biztonságosabb termelés érdekében szükségesnek tartot149 tak. A magyar üzemek a repülőgépgyártást bérmunkában végezték. Elsősorban a bérmunkában végzett repülőgépgyártáson keresztül valósult meg a magyar és a német hadiipar összefonódása. Az 1941-es HM—RLM megállapodás kidolgozta az 1 milliárd pengős repülőgép-gyártási programot, az úgynevezett Messerschmitt-tervet. A program megvalósítása kapcsán 95 millió pengős beruházással a Weiss Manfred Művek létrehozta a Dunai Repülőgépgyárat. A repülőgépgyártás termelésének fokozásához azonban már ez a kapacitás sem volt elegendő. Ezért a Vagongyárat is bekapcsolták a Messerschmitt-programba, és a repülőgépgyártó részleg bővítésére 43 millió pengős beruházást irányoztak elő. Noha a Messerschmitt-rendelést csak 1942 márciusában adták ki, a Vagongyár már 1941 szeptemberében hozzákezdett a megfelelő termelőkapacitás létrehozásához. Induláskor a vállalat a szükséges fejlesztést 25 millió pengőre becsülte.119 A beruházások finanszírozását az alaptőke felemelésével és IMI-kölcsön felvételével akarták megoldani. Az 1941 októberében megtartott közgyűlésen az igazgatóság javasolta az alaptőke felemelését 2 880 000 pengőről 5 760 000 pengőre. Indoklás: ,,Az alaptőkefelemelést a vállalat forgalmának rendkívül gyorsütemű emelkedése és az azzal kapcsolatos nagyarányú invesztíciók teszik szükségessé.”120 Az alaptőke-felemelés időpontjának és közelebbi módozatainak megállapítására a közgyűlés az igazgatóságot hatalmazta fel. Az igazgatóság viszont a határozat meghozatalától eltelt időt — elsősorban a tőzsdei viszonyok alakulása folytán — az alaptőke-felemelésre nem találta alkalmasnak, így az 1942 októberében megtartott közgyűlés az alaptőke felemelésére vonatkozó határozatot hatályon kívül helyezte.121 A vállalat előtt álló hatalmas fejlesztési feladatokat részben állami segítséggel, részben a rendelők által folyósított előlegekkel oldották meg. A katonai szükséglet valójában korlátlan felvevőképességű piacot jelentett a Vagongyár gyártmányai számára, és a termelés emelkedésének csak a kapacitás hiánya vagy a nyersanyaghiány szabott határt. A hadigazdálkodás idején tehát a gyár elsősorban termelőkapacitásának bővítésére törekedett. 1941 nyarától kezdve a Vagongyár beruházásai azelőtt nem tapasztalt nagyságrendet értek el. A repülőgépgyártás fejlesztésének ütemét mutatja, hogy 3 év alatt a repülőgépgyártás fejlesztésére többet költöttek, mint az összes többi üzemrész fejlesztésére együttesen.
